eva-horvath.blogspot.com

Powered By Blogger

2010. január 30., szombat

A tél és a lelkivilágunk

A mostani bejegyzésem címét ez a mostani igen kemény,téli idő adta.Már lassan egy hónapja,hogy tartja magát a kemény tél,amely embert és állatot egyaránt próbára tesz.A tél egyáltalán nem tartozik a kedvenc évszakaim közé.Gondolom mások is vannak,akik nem kedvelik a telet.Hideg van és korán sötétedik,igaz már hosszabbak a nappalok és ez már örömmel tölti ez az ember lelkét.A tél számomra azért,is viselhető nehezebben,mert az időm nagy részét idehaza töltöm,mert a munkaterületem olyan,ahol télen nem terem babér a számomra.Ettől függetlenül mindig próbálom magam lekötni,olyan dolgokkal,amire más évszakban nincs időm.A november és a decemberi hónapok még elég jól eltelnek,mert az embert lefoglalja a ünnepi előkészületek és az ahhoz,tartózó tevés,vevés.De jön a január,amely talán az év egyik leghosszabb hónapja.Nem tudom mások is így érzik ezt,vagy csak én vagyok ezzel így.A január első fele,akár dolgozik az ember,akár nem csak olyan pangással van tele,de lehet,hogy mások ezt másként látják.Nehezen telik az idő.és már tolnánk a telet,hogy jöjjön a tavasz,de az még várat magára.Sokszor tapasztalom saját bőrömöm,hogy valami nincs rendbe,nem találom helyemet,nyugtalan vagyok és már unom a bent tartózkodást.Gondolom annak,még rosszabb,aki egy panel lakásban lakik.Mivel falun élek a korlátaim igen szükek.Itt már csak jóformán idős,nyugdíjas emberek élnek,aki el vannak a magunk csendességébe.Baráti társaságom nagy része Egerbe lakik,de a télen való utázás igen kényelmetlen.Azért tartom velük a kapcsolatot,mert a technika vivmányai,ezt már lehetővé teszik,de az igazi beszélgetések azért nagyon hiányoznak.
Ámbár erről is lehetne vitatkozni,Az ember már beszélgetni sem tud,mert jönnek a mocskolódó szavak.az irigység,a rosszindulat.stb.Ez pedig ujabb rossz dolog,ami nem tesz jót az ember lelkivilágának.nem tudom,hogy másokat is ugyanigy megvisel a tél,vagy csak én állok,hozzá rosszul,de nem gondolom,hogy ez így van.Már 2 nap mulva február és utána jön a tavasz,de ahogy az időjárást elnézem,ez egyre rosszabb.
Már csak 29-napot kell kibírni,azzal biztatom magamat és másokat.és talán a tavasz közeledtével az én és mások lelkivilága is helyre billen.

2010. január 24., vasárnap

Emberismeret!

Az egyik legfontosabb emberi tulajdonságok egyikén, nagyon gyakran elgondolkodom.Vajon mi az emberismeret és minden emberben meg van ez a tulajdonság? Az emberek kb 30 éves koruk környékén jutnak el, arra a szintre, hogy megismerjék önmagukat, és a körülöttük lévő emberek tulajdonságait. Ezt a tapasztalatot saját példámból vettem. Manapság sajnos ez nem így van,az emberek döntő többsége nagyon naiv. befolyásolható, manipulálható,l egyen szó,akár magánéletről vagy közéletről.Ezek a fent említett tulajdonságok, nem csak,a fiatalokra jellemzőek,hanem a többi korosztályra is, legyen szó közép - idős korú emberről. Évtizedekkel ezelőtt én is naivan gondolkodtam az emberi tulajdonságokról,mindig azt gondoltam,hogy egyes emberek másokról csak a rosszat feltételezik és csak a hibájukat veszik észre,a jó dolgaikat nem.

Tévedtem, sajnos nekik volt igazuk, akkortájt teljesen vak voltam és nem vettem észre, hogy minden ember más és minden emberben más lélek lakozik.Voltak még az életben csalódásaim ezen a téren, hogy csak egy példát említsek.Sokáig, úgy gondoltam,hogy ahogyan az ember korosodik, idősödik egyre bölcsebbé válik. Nagy lesz az emberismerete és több tapasztalattal rendelkezik,mint egy fiatal. Hát ez sem így működik.Vannak emberek,akik egész életük folyamán semmiféle tapasztalatot nem szereznek/szereztek és az életüket egyik napról a másikra élik.Vagyis lesz,ahogy lesz elvek lapján.

Kérdezem én: Vajon az ilyen ember,hogy tudja a gyerekét/gyerekeit megtanítani a megfelelő emberismeretre? - Sehogy. Az élet vagy megtaníttatja sok kudarcok áron vagy nem. Aki nem tanulja meg felismeri,hogy ki milyen ember és nem tesz szert ezen a téren megfelelő ismeretekre, az egész éltében kudarcot,kudarcra fog halmozni,és majd rinyál,hogy én szegény szerencsétlen.milyen helyzetben vagyok. Az emberismeret igen is tanulható.Még pedig komoly odafigyeléssel és kitartással. Én már ott tartok, hogy pár perc alatt megállapítom,hogy az adott illető milyen tulajdonságokkal rendelkezik és milyen ember is valójában.Ezt az emberismereti tulajdonságot a szüleimtől tanultam el. És hál' Istennek az életben minden nagy csalódást sikerült így elkerülnöm.Nekem is voltak apróbb csalódásaim, de ez így természetes,ebből csak tanul az ember.Később pedig a tanultakat a saját hasznára fogja felhasználni.

Az emberismeret megléte elengedetlen az életünkben. Mert így pillanatokon belül megállapíthatjuk, hogy ki milyen ember valójában. Ahogy már fentebb írtam, igencsak sok a naiv ember, akik mindig csak jót feltételeznek a másik emberről. Így pedig állandóan csalódások hálójában fognak vergődni.

2010. január 19., kedd

Figyelmeztető jelzések!

Mostani bejegyzésemnek az adta, az inditatását, hogy a napokban egy kellemetlen baleset ér.Vasárnap este egy véletlen folytán elestem az udvarunkon és a fejemet összetörtem.Nem ijedtem,hanem gyorsan próbáltam a vérzésemet elállítani,amely pár perc után sikerült is.Már csak attól tartottam,hogy milyen mély a sebem és nem e kell összeölteni.Hála Istennek más nap kiderült,hogy isteni szerencsém volt, hogy nem lett mélyebb hasadás a fejemen.Azóta még mindig viselem magamon a kellemetlen tüneteket,mikor ezeket a sorokat írom a szemeim igencsak be vannak dagadva.

Térjünk vissza a fenti címhez. Amikor a balesetem után magamhoz tértem, első gondolatom az volt, hogy ennek így kellett történnie és ez egy üzenet értékű jelzés, hogy valami nem úgy működik az életemben,a hogy kell és gyorsan megoldást kell keresnem a problémámra. És ez valóban is így van. Én már régóta foglalkozom az ilyen jellegű üzenetekkel, legyen szó csak egyszerű megfázásról. Minden apró dolognak üzenet értéke van, de a legtöbb ember erről nem vesz vagy nem akar tudomást szerezni. Minél komolyabb balesetek, betegségek fordulnak velünk elő, annál komolyabb a probléma, amivel szembe kell néznünk és meg kell oldanunk

Ilyen intő jelek közé tartozik például: ha kibicsaklik a bokánk vagy hirtelen elesünk és sorolhatnánk tovább.

Pár évvel ezelőtt ilyen esetnek is szenvedő alanya voltam.E elmesélek egy esetet. Gyöngyösön jártam, és amikor a Mátrai úton haladtam a város irányában hirtelen hanyatt vágódtam. Mondanom sem kell senki nem sietett a segítségemre. A bokám kibicsaklott, de rögtön tudtam a megoldást és nem pánikoltam be..Első utam, ha bicegve is a gyógyszertárba vezetett,ahol kaptam megfelelő kenőcsöt és borogatást,hogy minél előbb haza tudjak menni. És mi volt az első gondolatom? Mi nem működik jól az életemben? Rögtön jött a válasz,túl hajtottam magamat,munkahelyi,otthoni problémák. És akkor tájt készültem nagy iramban a német nyelvvizsgámra.

Tanulság:Én azt szoktam mondani az ismerőseimnek, hogy minden apró cseprő dolgokra figyeljenek oda,mert ezeknek a figyelmeztető jelzéseknek üzenet értékük van és addig próbáljunk szemben nézni a problémáinkkal,amíg lehet, mert később ebből komolyabb bajunk származhat. És semmi dolgot ne intézzünk el egy kézlegyintéssel. Az életben nincsenek véletlenek. Tehát bármi félé esemény történik az éltünkben az egy intő jel. Gondolkozzunk el rajta, hogy vajon mi végett is történt velünk az, ami épen történt.

2010. január 17., vasárnap

Társfüggőség

A fenti cím apropóját az adta, hogy az elmúlt időszakban, főleg karácsony tájékán több ismerősöm szájából hallottam a következő kérdést. - "Miért nem mész férjhez?"
Nem lepődtem meg ezen a kérdésen, de elgondolkoztam rajta, miért is teszik fel ezt a kérdést, azon emberek, akik házasságban élnek. Az ilyen jellegű problémák főleg a karácsonyi ünnepek környékén fogalmazódnak meg, mert ilyenkor az embereknek van idejük elgondolkodni dolgokon.
Nos,nekem erről a témáról meg van a véleményem. Először is nem az a magányos, aki egyedül él. hanem legtöbbször azon emberek, akik párkapcsolatban élnek. Nem vagyok házasságellenes, de a jó házassághoz megfelelő értékrenddel rendelkező férfi kell, amely manapság nincs csak "pasik" vannak.Tapasztalatom szerint, aki egyedül él sokkal tartalmasabb életet tud élni,és sokkal többet eltud érni az életben,mint akár a házasságban..Azonkívül körülnéztem szűkebb. és tágabb környezetemben és meglepő dolgokat fedeztem fel. Kifelé mutatják a szépet,jót,frankót,de belül szenvednek és megy a gyűlölködés,az acsarkodás,De a magyar ember már csak ilyen. Más szemében a szálkát, magaméban nem meglátni a gerendát.

Ott a másik nagy probléma, ez pedig a társfüggőség. Sokan el sem tudják az életüket pár nélkül képzelni, mert támaszkodnak a férjükre, mint anyagilag, mint lelkileg. Hogy egyedül is lehet élni,ez meg sem fordul a fejükbe.Nagyon sok ember a párját csak 10-12 óráig tudja nélkülözni, ha pedig, annak a szerencsétlen embernek közbe jön valami,elkezdődik az hiszti, jön a telefonálás és az elszámoltatás.
"Hol voltál? Mit csináltál? Miért nem telefonáltál? Miért van a mobilod?" - és a hasonló kérdések.

Véleményem szerint a házasságok csak akkor működnek jól, ha mindkét fél megkapja a maga szabadságát és nem minden időt együtt tölt a párjával. Szükségünk van arra, hogy a hét 1-2 napját a saját magánéletünkre, hobbijainkra szánjuk. Ugyan így a másik félnek is szüksége van arra, hogy a saját hobbijának hódoljon vagy a barátaival töltsön el egy egy napot. Kell a feltöltődés!
Meg kell tanulni azt, hogy egyedül is jól érezzük magunkat,mert ha nem akkor egyenes út vezet a társfüggőség felé.Tapasztalatom szerint nagyon sok társfüggő ember van, akik társ nélkül nem tudnak létezni. Mindig kell valaki, aki kéznél van. Férj, barát, barátnők, na és a mobil telefon, hogy felhívják a barátot, barátnőt, hogy csináljanak valami programot.

Egyet azonban ne felejtsünk el. Az életben egyszer mindenki egyedül marad,ez pedig a halálunk órája lesz.

2010. január 7., csütörtök

Az önbizalom, és ami mögötte van.

Már korábbi írásaimban is tettem utalást,arra vonatkozóan, hogy erőteljesen érdeklődöm a pszichológia iránt.Most néhány emberi tulajdonságokról akarok írni, amelyek fontos szerepet játszanak az ember életében.Ilyen például az önbizalom, illetve az önbizalom hiánya.Vajon minden emberben megvan a kellő önbizalom ,vagy kemény munkával kell azt felépíteni? Nos, ez sajnos nem így van.legalább is a tapasztalataim ezt mutatják.A magyar emberek döntő többsége nem rendelkezik megfelelő önbizalommal. amely az utóbbi időben egyre csak fogyóban van. Évekkel ezelőtt elkezdtem,mind saját magamat,mind szűkebb és tágabb értelemben vett emberek viselkedését figyelni. Az emberek döntő többsége el sem hiszi.hogy apró dolgokból,jelzésekből,gesztusokból.mennyi következtetést letud vonni az ember. Ilyen a testtartás,tekintet,járás, kisugárzás stb.

Nézzük először is milyen embereket látunk nap mint nap az utcán közlekedni. Az első szembetűnő viselkedés a görbe hát, tekintet, állandóan a földet néző, fal mellett közlekedő emberek,   azonkívül kerülik a szemkontaktust, ha egy másik emberrel beszélnek.A kisugárzásról és a megjelenésről nem is beszélve.
Nos,az fentiekben felsorolt tulajdonságok,mindegyike önbizalomhiányra vall.A görbe hát, azt jelenti ,hogy nem vagyok egyenes ember és nem vállalom fel a hibáimat.   A tekintet kerülése pedig azt, hogy nem merek a másik szemébe nézni ,és nem merem saját magamat a hibáimmal együtt felvállalni. A fal mellett való közlekedés pedig azt jelenti.hogy támaszkodom valakire az élet minden területén. A fal egy támaszt jelent.

Korábban én is küzködtem hasonló viselkedési mintákkal, de nem tulajdonítottam neki nagy ügyet, De láss csodát, elkezdtem magamon dolgozni. Először ügyeltem a testtartásomra, de az addig nem fog sikerülni, amíg a lelkivilágát az ember rendebe nem teszi. Amint ezek a dolgok rendbe jönnek,megváltozik az ember testtartása is. Erre úgy jöttem rá. hogy elkezdtem a járásomat figyelni pl kirakatokban és abból jöttem rá .hogy változok.
Egy idő óta azt figyeltem meg magamon, hogy ahol nincs nagy forgalom.pl:járdán,kisebb utcákon, mindig az ut közepén közlekedem, akarva ,akaratlanul .Később egy szakember szájából hallottam, hogy azok az emberek ,akik mindig az utca közepén közlekednek ,megfelelő önbizalommal rendelkeznek.Meglepődtem, ezen kijelentésen ,de a belsőm azt diktálta, hogy így cselekedjek.

 Az önbizalmat lehet és kell is erősíteni, de ez nem az én feladatom. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy akarja-e az önbizalmát erősiteni vagy nem. Erre nagyon jó szakkönyvek állnak rendelkezésre, de ez nem a reklám helye.
Egy biztos ,minél nagyobb az önbizalom, annál nagyobb lesz a pozitív kisugárzás, amelyet a környezetünk előbb vagy utóbb visszaigazol.
Önbizalmat pedig csak úgy lehet erősíteni, ha az ember olyan dolgokba vág bele amitől nagyon fél. Minél nagyobb megmérettetésbe kezd bárki, annál nagyobb lesz az önbizalma és a kisugárzása. Tutira menni menni az életben pedig veszélyes dolog. Abból soha nem származik magas önbizalom.  

2010. január 3., vasárnap

Új év,új élet

Már 3 napja 2010-et írunk és ismét eltelt egy év.Az ember ilyenkor mérleget készít és sorra veszi mi volt jó és rossz az elmúlt évben.Ezzel én is így vagyok és ezeken a téli melankólikus napokon elgondolkodom az elmúlt 1 éven.Hál Istennek rossz dolgok nem történtek velem,amelyek az életemet kettétörték volna,igaz munkahelyen mindig vannak problémák főleg a munkatársakkal.De ez legyen a legkevesebb.

Az újév első napjaiban az emberek sokszor meggondolatlanul újévi fogadalmakat tesznek,amelyek nagy részét be sem tartsák.Én nem szoktam semmiféle fogadalmakat tenni,amit megakarok és elakarok érni,azt megteszem újév nélkül is.Sokam és sokszor hangoztatják,hogy új év,új élet,igen ezt könnyű kijelenteni,de bezzeg megvalósitani annál nehezebb.Először is fontos az elhatározás,az,hogy mit szeretnék,min akarok változtatni.Már maga az elhatározás is 25%-os siker,ha nem több,de nem a számok számítanak.Utána jön a mérlegelés és a megfelelő helyzet felmérés után jöhet a megvalósítás.Mindig olyan dolgokba érdemes belevágni,ahol a legkevesebb az esély arra,hogy elérjük a céljainkat.Minél nagyobb energiát fektetek be egy cél megvalósításába,annál nagyobb lesz a sikerélményem,ha van sikerélményem,van önbizalmam.és ha van önbizalmam sokkal pozitívabb lesz a kisugárzásom.
Sajnos a tapasztalataim,azt támasztják alá.hogy Magyarországon az emberek nagy százaléka önbizalomhiányban szenved és nem mernek változtatni.Ez igaz úgy a magán,mint a társadalmi életre is,Ahhoz,hogy új életet tudjunk kezdeni le kell zárni a régit és bele kell vágni az új dolgokba,amelynek az utjai kiszámithatatlanok és rögösek lesznek.Ez pedig kemény munka,és azért félnek a emberek új dolgokba belevágni.

Tehát új év,új élet és el lehet kezdeni ennek a megvalósítását.