eva-horvath.blogspot.com

Powered By Blogger

2011. március 17., csütörtök

Önzőség!

A személyiségvonásunk másik leggyakoribb jellemzője az önzés. Ez szó hallatán, sok emberből ez visszatetszést vált ki, pedig ezen tulajdonság is bennünk van mindannyiunkban .Sajnos, nagyon nehéz ezt kimondani, hogy igenis önző vagyok valamilyen szinten.

Hogyan nyilvánul meg az önzőség az életünkben, anélkül, hogy tudnák róla.? Az önző ember mindig önmagáról beszél, és szeret középpontban lenni, és önmaga a fontos. Az a fontos számára, hogy neki jó legyen, mindig minden körülmények között, bármi áron. Azzal mit sem törődve, hogy más szenved, vagy nem, ő ki akar elégülni, és letipor mindenkit maga körül. Ez egy borzasztó állapot főleg, ha az ember napról, napra szembesül ilyen viselkedéssel. Az önzőség még számos vonást vonz magával. Ilyen a hiúság. "Csak én legyek a legszebb" A mohóság. ""Nekem legyen több" Az irigység " Nekem miért nincs" "Bezzeg neked milyen jó" és az ehhez hasonló megnyilvánulások. Fontos szerepük van a "NEKEM" "ÉN" kifejezésnek, nem véletlen a csupa nagy betű. Ebből jön a hazugság, a trehányság ,erőszakosság.

Az önző ember soha nem veszi figyelembe a másik elvárását, legyen szó bármilyen élet szituációról. Sőt,az önző, azt is megengedheti magának, hogy rendszeresen késsen ,anélkül. hogy telefonálna, hogy mi van vele, mert úgy sincs a tettének következménye. És az egymáshoz való alkalmazkodásról még nem is beszültünk. Az ilyen esetekkel mindannyian találkozhatunk, ha nyitva tartjuk a szemünket.

Az önzés amúgy kell az életünkben. A kiegyensúlyozott ember tiszteletben tartja saját lehetőségei,képességeit,testét. Ez az elfogadás.

Hol van az önzés határa? Ezt mindig lehet látni, és érezni, mert ha belegázolok a másik lelkébe, ez látható, mert eltorzul az arca, megrezzen, megváltozik a testtartása, elkezd sírni, vagy pityegni,

Az ilyen szituációktól én éveken keresztül szenvedtem. Nagyon sok időnek kellett, ahhoz eltelni, hogy rádöbbenjek, hogy ezek az emberek egy önző állatok, mert a saját frusztrációjukat a másik emberen vezetik le, akikben nincs olyan nagy mértekbe jelen az önzőség, mint saját magukban. Csak, hogy néhány példával illusztráljam. Az másik állandó kritizálása, az élete bármely területét érintve. Legyen szó akár az öltözködésről, ezt a témát a nők előszeretettel tudják kritizálni. Nem egy olyan ember volt az életemben, aki saját magával elégedetlen volt, mind külsőleg, mind belsőleg, és épen ezért rajtam vezette le a frusztrációját. Bezzeg ők semmit nem tettek azért, hogy változtassanak a saját életükön, illetve azért sem, hogy elfogadják saját magukat.

A tanulópénzt pedig meg kell fizetni, mert csak így tudjuk a saját és mások hibáját felismerni. Tény, hogy ezek a megnyilvánulások mutatták meg nekem azt, hogy milyen is egy "igazi" önző ember. Bár az önzés minden emberben jelen van. de ha felismerjük és teszünk ellene, ezzel kordában tudjuk tartani ezen személyiségvonásunkat.

2 megjegyzés:

Julcsi írta...

Az önzőség, hogy ki akarod vonni magad egy másik önző ember hatása alól? Ezzel végül is a saját érdekeidet nézed... Van egy ember, aki, ha bármit nem teszek meg neki, rögtön elkezdi, hogy milyen szemét vagyok, meg ilyesmi. De ha például olyat kéne csinálnia, ami nekem jólesik, eszébe se jut. Szóval szeretném, ha egy kicsit kevesebb közünk lenne egymáshoz, de így akarva akaratlanul önzőnek kell lennem?

Szerintem ha már az elvárásainkat soroljuk egymásnak, az már régen rossz-

eva írta...

Az önzőség, mint emberi tulajdonság minden emberbe benne lakozik. Csak tudni kell, hogy hol van az önzőség határa. A határ pedig mindig ott van, amikor már saját magamnak, illetve a környezetemnek is ártok. Mert azaz ember, aki nem ismeri fel, hogy ő már túlságosan is önző, akkor a környezetét is előbb-utóbb tönkre teszi.
Teljesen jó a meglátásod. Ha bárki a más elvárásainak szeretne megfelelni, az még régen rossz, és bele kerül egy mókuskerékbe, csak azért, hogy másoknak megfeleljen, és szeressék.