Nyár, nyár.........

igen, úgy tűnik, hogy a nyár most pótolja be az elmaradását. Igaz, én kedvelem a meleget, de most már ez egy kicsit túlzás. De ne panaszkodjunk! Bár, az emberek zömének sem a meleg, sem a hideg, sem az esős időjárás nem jó.

Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy vajon, miért van meg az elégedetlenség az emberekben. Miért van az, hogy sehogy sem jó? Miért nem foglakozik az ember az időjárással addig, amíg fiatal?
Nézzük csak meg a gyerekeket! Őket nem foglalkoztatja ez a téma. Élik a gyerekkorukat.

Visszamentem a emlékeim keresésében, és érdekel dolgot fedeztem fel. Amikor én gyerek voltam, akkor is voltak meleg,forró nyarak, de nem foglalkoztunk vele, 30-35 fokos melegben is bicikliztünk, játszottunk, bújócskáztunk satöbbi. Még talán az ember 20-as, 30-as éveiben sem figyeli ezeket a változásokat. Én úgy emlékszem, hogy úgy a 40-es éveimhez közeledve kezdtem szidni az időjárást. A hideget, meleget, esőt, havat és mindent.

Furcsa dolog fogalmazódott meg bennem. Talán azért van ez így, mert félünk a meghalástól, vagy pedig nincs meg bennünk a belső béke. vagy pedig rádöbbenünk, hogy az élet milyen rövid és törékeny. És igen, valahol itt a megoldás.

Már írtam korábban is, írtam, hogy évek óta csiszolom magamat nap, mint nap. És arra a felismerésre jutottam, hogy azért is vagyunk sokszor elégedetlenek sok mindennel, mert a lelkünkben belső háború zajlik. Ha, a háború okát sikerül megtalálni, okát kimondani, akkor elkezdődhet a belső békének a kiépítése.

Amikor én elértem egy fejlődési szintet, megszűntek ezek az elégedetlenségek. Most már nem zavar a 35 fok, a hideg, a hó, az esős időjárás, és sorolhatnám tovább. Most már tudok mosolyogni, akkor is ha esik, ha tikkasztó meleg, ha röpködnek a mínuszok és így tovább. Mert nem biztos, hogy holnap is tudok e ezeknek a dolgoknak örülni, mert az élet rövid.

Az mottóm pedig így hangzik. "Az én életem erről a napról szól mindig. Mert mindig a mai nap dönti el, hogy milyen lesz a jövőd."

Tehát az elégedetlenségek okait mindig magunkban kell keresni, és nem politikában, időjárásban, és másik emberben.

A "kell és muszáj" szavak használata

Akik elfogják olvasni ezt a bejegyzést, azt gondolják a cím alapján, hogy valamilyen nyelvtani magyarázatot fognak kapni, Tévedés! Ez is egy pszichológia bejegyzés lesz,

A minap egyik internetes oldalon, vagy talán egy újságcikkben figyeltem fel arra, hogy cikk szerzője,hányszor használta a kell és muszáj szavakat. Vegyünk néhány példát.
"Iskolába kell járnom" "Változtatnom kell az életemen" Le kell vizsgáznom" Tanulnom kell" satöbbi. Nézzük mit mond a pszichológia, ha ezen szavakat gyakran használja az ember. A "kell"-ből lesz a muszáj. A "muszáj" görcsössé teszi az embert, és a görcsös ember nem tud megfelelő döntéseket hozni, Ezen szavak használata azt is jelenti, hogy nincs választási lehetőségem. Kell és kész, Hol van a szabadság?

A szabadság megléte azt jelenti, hogy van választási lehetőségem, és tudok mérlegelni, dönteni, Ehhez legalább két járható útra van szükség. Könnyebb és a nehezebb út meglétére. Ezt mindig maga dönti el az ember, hogy melyiket választja.

Sokáig én sem figyeltem fel arra, hogy a fenti szavakat hányszor használtam a mondanivalómban. Csak azt tűnt fel, hogy, amit nagyon akartam (kell) nem sikerült, kicsúsztak a dolgok a kezem közül.

Mivel már régóta csiszolgatom magam és fejlesztem az önismeretemet, így felfigyeltem, hogy ezen szavak mit is takarnak a pszichológiában. Hosszú évek alatt úgy álltam a dolgokhoz, hogy " kell" csinálni bármit. "Le kell tennem a nyelvvizsgát". Így vélekedtem.Igen, ám, de sorozatok kudarcát éltem át, amikor nem sikerült. Következett a "muszáj" és a görcsölés, a görcsöléstől pedig a kudarc. És ez így ment hosszú időn keresztül.

Egy év óta ezen szavakat töröltem a szótáramból. És láss csodát! Sokkal jobban mennek a dolgaim az életem minden területén. Lehetőségeim vannak, és én dönthetek, hogy a hosszabb utat választom e, vagy a rövidebbet, amely fájdalommal jár ugyan, de hosszabb távon kifizetődőbb.

A szabadság megléte a választás lehetősége. Tehát a"kell" helyett használjuk a "lehetőségem" van kifejezést, és máris más értelmet kap az életünk. Vagyis, a kell és muszáj használata görcsös emberre váll, aki nem is tud változtatni az életén, csak akkor, ha elfelejti ezen szavakat.