Önmegvalósítás!

Mostanság gyakran hallani e fogalomról a médiában, és a fiatal generációk is egyre jobban kinyilatkoztatják e fogalmat: Önmegvalósítás! Ezen kifejezést előszeretettel használják a fiatal nők. Ismerős kijelentések: "Szeretném magam megvalósítani." De mit is takar ez valójában? Azt-e egyáltalán , amire gondolunk. Diploma, nyelvvizsga. karrier, jó és élvezetes munka. Sokan úgy gondolják, hogyha több diplomával rendelkeznek, akkor egyre-inkább megtudják valósítani ön ön magukat. Sajnos ez sokszor nem így van. Egy idő után rádöbbennek, hogy itt vagyok X évesen, több végzettséggel, és eddig nem értem el semmit. És mi történik azokkal, akik nem valósították meg önmagukat. Végül is kevés ember mondhatja el magáról. hogy sikeres a munkában. és a magánéletében.

Sok olyan ember van, főleg nők, akik az évek múlásával rádöbbennek, hogy az egész életük egy halom csőd. Ők azok,akik nem valósították meg önmagukat. Nem azt a munkát végzik, amit szeretnének, nem azzal a pasival élnek, akit ők elgondoltak. De bezzeg ezt nem merik kimondani, mert a hagyományok mást diktálnak. Ilyenkor nem marad más hátra, mint hogy a nő gyorsan férjhez megy egy pasihoz, és gyorsan szül egy gyereket, mert ezt várja el tőle a család, a társadalom. Arról nem is beszélve, hogy a pasik nagy részét, ezzel a módszerrel lehet behálózni. Igen ám, de ezek csak rövidtávú konfliktus kezelési módszerek. Valójában csak a saját önzéséből fakadóan szüli meg a gyereket,vagyis nem a gyerek miatt szül gyereket. Ezen folyamatokat végig lehet nézni az életben. A nő egoizmusból szül gyereket: - Mondván így megvalósítottam önmagamat, mert szültem egy gyereket. Aki pedig nem így tette, vagy nem így gondolkozik azt kirekesztik,és megpecsételik .Mert ez a hétköznapi női gondolkodás. Nem vagy nő, ha nem szültél.

És hogy bebizonyítsa, hogy ő milyen jó anya is valójában, ezért kinyalja a gyereke fenekét, így a későbbiek során a gyereknél önbizalomhiány alakul ki. Ha pedig a gyerek még fiú is, akkor számos problémával kell számolnia a későbbiek során. A mama megold mindent helyette. Így gyáva és önző lesz. Ezáltal nem fog felnőni soha. Nem tudja a konfliktusait megoldani az élete minden területén. A mamáknak ezek a dolgok a kihívást jelentik, a sikerélmény pedig az övék lesz nem pedig a gyereké. Tehát a mama úgy érzi ilyen helyzetekben is megvalósítja magát.

Közben az évek telnek. A gyerekek kirepülnek, és a nők akkor döbbennek rá. hogy itt vagyok egy száll egyedül a meg nem valósított álmaimmal , és egy puhány férfival, akire már régóta nem tudok felnézni férfiként. Közben milyen jó lett volna, ha a rengeteg energiát, amelyet a gyerekem kiszolgálására fordítottam, más helyen kamatoztathattam volna. A gyerekből pedig, legyen szó lányról, fiúról lesz egy kislány, és egy kisfiú, akik a felnőtt életükben, amikor is párkapcsolatot alakítanak ki pótmamaként vagy pótpapaként fognak funkcionálni. Ez a tendencia funkcionál a legtöbb párkapcsolatban.

Összegezve: Mit is jelent az önmegvalósítás? Az csinálom, amit szeretek. Örömömet lelem a munkámban, és nem elsősorban a pénz motivál. Van egy jól működő párkapcsolatom. És a gyerekemet nem tárgyként használom a önmegvalósításom érdekében.
Azok pedig,akik másképpen gondolkoznak, azoknak marad a fenti példa. Gyerekszülés=Önmegvalósítás. Később pedig jön a "pótmama és macikávé" szerep - vagyis isszák a maci kávét nap mint nap egy életen át. Ez az állapot pedig, mindaddig eltart, amíg ezen az állapoton nem változtatnak a szereplők.

Meg egy gondolat a nőkről: Egy nő nem attól nő, hogy szült-e, vagy férjhez ment-e, hanem a tartásától, kisugárzástól, önbizalmáról, és a kiteljesedésétől. Amely magában hordozza az önmegvalósítását is.

"Ki mint vet, úgy arat"

A fenti szólásmondás a felelősség vállalására utal, Manapság ez nem divat, hogy felelősség merjünk vállalni tetteinkért, szavainkért, cselekedeteinkért. Sőt, az válik az emberek szemében nevetségessé, aki fel meri vállalni a felelősséget az ön maga szemébe. De vajon honnan tanulhatnánk meg a felelősség vállalását, amikor a média folyton-folyvást az árasztja felénk, hogy bármit megtehetsz, amit csak akarsz. "Tiéd a világ"- Nincs következménye a tetteidnek.

Minden ember felelős valakiért, A szülő a gyerekért, tanár a gyerekért, barátnő a barátnőért, a gyerek saját magáért. A kamasz gyerek még elhárítja a felelősséget a tetteinek következményeiről. mert azt mondja, hogy még belül gyerek vagyok. Így máris hárít, és kifogásokat gyárt.
De mi van a felnőttekkel? - Ők szintén hasonlóképpen funkcionálnak, mint a kamasz gyerekek. Nem vállalni felelősséget semmiért sem a racionális, sem az emocionális dolgaimért. Mindig könnyebb mást hibáztatni a saját hibámért. De nem is csoda, hiszen ez zajlik az élet minden területén, még a politikai életben is. A felelőtlen döntéssorozatok meghozatala is ezt támasztja alá. Nem felvállalni, a következményeket a rossz döntésért.

Vannak emberek, akik egész életüket felelőtlenül élik le. Ők mindenkitől elfogadnak mindent lesz, ahogy lesz. Ugyanakkor időről-időre ugyanazon problémával néznek szembe, mint korábban. Azt hiszik, hogyha búzát vetnek, akkor búzát is aratnak. De mi van, ha búzát vetnek, és tököt aratnak. Na, akkor jön a megsértődés, a másokra való mutogatás, a másik hibáztatása. És vannak emberek, akik egész életüket így élik végig. Azt hiszik, hogyha "búzát" vetnek, mindig búza fog teremni. Hát ebben nagyon tévednek.

A gondolatainkért is felelősséget kell vállalni, Addig nincs baj, amíg ez "agyi" szinten van meg mindez, mert addig csak a belsőt nyugtalanítja. A baj ott kezdődik, ha gondolatainkat meggondolatlanul mondjuk ki. Ezzel óriási károkat tudunk okozni embertársainknak.

A szavaink kimondásáért szintén felelősséggel tartozunk. A meggondolatlanul kimondott szavak sokszor bántóak, fájdalmasak lehetnek család tagjainknak, barátainknak, rokonainknak. Minden esetre mielőtt kimondanánk bármit, gondoljuk át, mert a szavaknak ereje van. És lehet, hogy egy kapcsolat, barátság egy életre tönkre mehet e véget. Erre a szituációra van egy jó magyar közmondás. "Ha nem szóltál volna,bölcs maradtál volna" Tehát, ha jót nem tudunk mondani, csak bántó dolgokat. akkor jobb ha befogjuk a szánkat.

Összegezve: Felelősséget kell vállalnunk a cselekedeteinkért legyen az jó vagy rossz. Racionális és érzelmi téren is. A gondolatainkért. Mert a jó gondolatoknak építő hatásuk van, ellenben a rossz gondolatoknak pedig romboló hatásuk van.
Felelősséggel tartozunk a kimondott szavainkért is. A meggondolatlanul kimondott szavaknak pedig hatalmas romboló ereje van.

Belső erők! II

Most az előző bejegyzés folytatása következik: " Miután végig hallgattuk, azt mondta nekem ez a barátnőm:

-Péter, ez mind szép, de van egy nagy baj! Én úrinő vagyok! Nem jön ki a számon ilyen ocsmány szöveg!
- Akkor gyakorolnunk kell! - jelentettem ki. - Esténként eljössz hozzám, én leszek a miniszterhelyettes, te pedig a szemembe mondod ezt a trágárságot.
El is jött. Először nem ment jól ez a dolog.
- Ne cincogj!- mondtam neki.- Ezt nem szabad cincogva mondani! És nézz a szemembe!
- Jó!
Egy hét után egészen jól mondta már, s akkor megtörtént a nagy esemény, amiről már csak az ő beszámolójából tudok. Behívta a pasas, elkezdte nyúzni, ő pedig mélyen a szemébe nézett, és a gyakorlatok alapján elmondta ezt a ronda trágár szöveget-
-És mit csinált a miniszterhelyettes? - kérdeztem
-Nagyon érdekes volt. Felugrott az íróasztala mögül, rám meredt, aztán visszazökkent a székébe, és azt mondta: főorvos asszony, azonnal hagyja el a szobámat!
-És te?
_Felálltam, és azt mondtam: miniszterhelyettes elvtárs, minden jót kívánok. Aztán elmentem.
- És?
-November 7-én már kaptam jutalmat.
Az én zseniális barátom ugyanis tudta, hogy egy agresszív ember az agressziótól fél, semmi mástól. Ha ugyanis ő agresszív, feltételezi, hogy a másik ember is tud agresszív lenni. Akkor úgy fog gondolkozni, hogy ha ez a kritikátlan orvosnő ilyet mond nekem négyszemközt, legközelebb már nyilvánosan fogja mondani, Ezzel pedig végett vethetünk ennek a szituációnak. Kinek az ereje mutatkozik meg ebben ? Végül is a doktornő ereje, aki túljutott a konvencionális stíluson, és amikor a miniszterhelyettes megérezte benne az erőt, hogy ő ezt megmeri csinálni, akkor lesunyta a fejét.
Vagyis azt mondom, hogy az erő igenis benne van az emberben, csak rengeteg polgári, vallási, és erkölcsi konvenció lefogja. Ami rendben is van - addig, amíg nem kell védenie magát. De csak addig van rendben! Rendben van, hogy a pisztolyomat a a fiókomban őrzöm, és nem sütöm el soha senkire. Addig, amíg nem jön egy terrorista, hogy kinyírja a gyermekemet és a feleségemet. Akkor ugyanis el kell sütnöm! Lehetek konformista, lehetek jó modorú, de ennek van egy határa.

Mert hiszen az emberre mi van rábízva? Saját maga. A saját élete. Joga van magát megvédeni. És fel kell építeni saját belső védelmi rendszerét, mert a külvilágtól ezt legtöbb esetben hiába várja."

Részlet: Popper Péter - Lélekrágcsálók

Belső erők!

Belső erők! Sokat beszélünk erről. Mit is takar valójában? A belső erők meglétének két tényezője van. Az egyik, hogy mennyire vagyok ingatag, mennyire tudok kiállni a saját igazam mellet,a nagy többség véleményével szembe. A másik a belső bizonytalanságom, félelmem. Mernünk kell megélni azt, amitől félünk. Érettségitől, nyelvvizsgától mindannyian verejtékesre izzadjuk magunkat. Amikor vége van ezt mondjuk: ez volt az egész? Most e témában szeretnék megosztani egy szituációt.

"Volt egy gyerekkori barátom, orvosnő, aki egy egészségügyi intézménynek lett az igazgatója, még az átkos rendszerben. Az egyik miniszterhelyettes rászállt, erre a doktornőre, elkezdte gyötörni. Folyton kritizálta, fegyelmiket adott neki, és ahogyan csak tudta nehezítette az életét. A doktornő annyira elkeseredett, hogy egy beszélgetés során egyszer csak kifakadt.
- Péter, én visszamegyek a körzetbe! Nekem az nem kell, az a hülye pasi állandóan gyötör, biztos kinézte a helyemet valaki másnak!
- Nézd, a körzetbe bármikor visszamehetsz, de nekem van egy jogász barátom, aki egy pszichológiai zseni, kérdezzük meg előbb a véleményét! - javasoltam neki,
A én barátom zsenialitása abban állt, hogy minden olyan defenzív helyzetet, amelyben őt támadták, ki akarták nyírni, pozitívra, tehát a saját szempontjából offenzívre tudott fordítani. Ennek több alkalommal is tanúja voltam. Előfordult, hogy egy első vonalbeli,akkor nagyon kultivált politikus behívatta őt, és azt mondta: központi ellenőrző bizottság elé viszlek, mert azt állítottad, hogy én inkorrekt ember vagyok, ehhez pedig nincs jogod! A barátom először próbálta humorra venni a dolgot, és azt felelte, hogy tényleg ezt állítottam, de nem üzentem! Ez azonban nem használt a pasas tovább őrjöngött. Egy ilyen helyzetben ezer ember közül kilencszázkilencvenkilenc magyarázkodott volna. A barátom azonban végül azt mondta neki: figyelj ide, ez nem így történt, elmondom neked, hogy volt a valóságban. A barátom pedig hátradőlt a karosszékben, és hallgatta, amint a másik magyarázkodik.

El is vittem hozzá a főorvos asszonyt, ő meghallgatta a panaszt, és így szólt: - Ennek a problémának nagyon egyszerű a megoldása: Amikor legközelebb a miniszterhelyettes elvtárs magát gyötörni, kínozni, fenyegetni kezdi, akkor maga mélyen a szemébe néz, és azt mondja, hogy miniszterhelyettes elvtárs, elmegy maga a a bús fekete...ba, és azt ízelgeti (megmondta magyarosan), nem engem.
Ez már nekem is sok volt.
- Te őrült kirúgják az állásából, ha ilyet mond egy miniszterhelyettesnek!
-Tényleg? Hogyan? - kérdezte barátom. - Elmegy a miniszterhez,és az fogja mondani, hogy a főorvos asszony olyan csúnyát mondott nekem? A miniszter erre őszinte érdeklődéssel meg fogja kérdezni, hogy mit. Vagy föl fog állni a belgyógyászati kollégium, és ott fogja elmondani, hogy milyen csúnyát mondott neki a beosztottja? Legalább fölélénkülnének az emberek, végre valami!
Nem veszitek észre, hogy ez egy elmesélhetetlen történet? Egyszerűen nem lehet elmondani nyilvánosan , hogy egy nő ilyen trágárul küldi a fenébe a miniszterhelyettest."

Részlet: Popper Péter - Lélekrágcsálók

Legközelebb azt fogom itt megosztani, hogy hogyan reagálta le, és oldotta meg mindezt a főorvos asszony.

Arcolvasás

Arcolvasás ez a címe a mostani bejegyzésemnek. De mi is az az arcolvasás? - gondolják sokan, akik elolvassák eme cikket. Bizonyára másik is tapasztalták már, hogy ismerős.ismeretlen emberek arcvonásaiból sokk mindent leszűrhetünk pillanatokon belül. Az arcolvasást bárki megtanulhatja, ha van kellő türelme, emberismerete, önismerete. Ugyanis az arc árulkodik a pillanatnyi lelki, érzelmi állapotunkról. Ezt a módszert az élet számos terültén használják. A pszichológusnak, pszichiáternek kell, hogy rendelkezzen e fajta ismerettel.

A szakemberek már az első 5-10 percen belül felállítanak magunknak egy emberi jellemet, anélkül, hogy az egyén bármit is mondott volna saját magáról. Ugyanis az arcunk önkénytelenül is beszél. Ha ránézünk egy másik emberre és végig mérjük az arcát, rögtön látni fogjuk, hogy az adott egyén milyen lelkiállapotban van. Ideges, feszült, szomorú, érdektelen, vidám, feldobott hangulatú és így tovább.

Bizonyára mások is észrevették már, hogy előadásokon, akár színházban, koncerten, vagy más tömeges fórumokon, mennyire észrevehető ez a jelenség. Személy szerint én már régen észrevettem magamon, hogy pillanatokon belül leszűröm, hogy az adott embernek az aktuális állapotában milyen a belső lelkivilága.

Nézzünk néhány példát! Jó 2 héttel ezelőtt rész vettem Csernus Doktor egri előadásán, ahol a téma Férfi+Nő= Szerelem volt, Sok hallgatóságot vonzott e téma, és telt ház volt. Most nagyon jó helyet sikerült kifognom, mert láttam, hallottam az előadót, és közönséget is minden irányból. Az előadás után úgy 20 perccel, már látni lehetett, hogy kit, mennyire érdekel a téma. Végig mértem a hallgatóságot, és kevés embert láttam, akik lélekben is ott voltak az előadáson. Teljesen máshol járt a gondolatuk, unatkoztak, üvegessé vált a szemük. Erre a Doktor is felfigyelt, és rögtön olyan embereket szólított meg a témában, akiknél felfigyelt e jelenségre. Persze azt sem tudták, hogy mit válaszoljanak, csak hebegtek-habogtak. Ők voltak az "elráncigált" Pasik, akiket a nejük rángatott el az előadásra. A pasik arcáról a következőket olvastam le: Mit akar ez a hülye Csernus itt velem? Húzzon már a picsába! Még ő beszél! Van nekem elég bajom enélkül is! Istennek képzeli magát! Rövid időn belül ezt olvastam le a pasik arcáról. De a Doki úgy szint ezeket olvashatta le, mert másként nem hívja ki őket.

Másik tipikus eset: Ha beszélgetek valakivel bármilyen témában, akkor rövid időn belül (1-2 perc) az veszem észre, hogy az illetőnek nem ott jár az agya, teljesen mással van elfoglalva. Aki ezt nem hiszi, hasonló esetben kérdezzen vissza, hogy miről is beszéltünk. Nem fog tévedni. Személy szerint engem zavar, ha a másik ember még 2-3 percig sem tud rám figyelni. És akkor gyorsan lezárom a témát. Az arcolvasás megfigyelését nagyon jól lehet gyakorolni, mondjuk munkaértekezleteken, vagy a régi "termelési értekezleteken" - a kutyát nem érdekelte, hogy miről is van szó.

Összegezve: Tehát az arcolvasással sok mindent megtudhatunk az adott egyénről, anélkül, hogy az bármit is mondott volna nekünk. Ezt a készségét bárki fejlesztheti.aki kellő türelemmel, és jó megfigyelő képességgel rendelkezik. Még egy fontos momentum, hogy álláskereséskor a munkaadók, is nagyon oda figyelnek a jelentkező arcmimikájára. És nem biztos, hogy a magasabb végzettséggel rendelkező ember kapja meg az állást, hanem az akinek mosolygós, pozitív kisugárzása van.


Képforrása: www.pixabay.com

Hány igaz barátod van?

Hány igaz barátod van? - Ezt a kérdést tettem fel a címben. Erre bizonyára válaszolnák, hogy ennyi, meg annyi, de lehet, hogy van olyan, aki számszakilag is megtudja mondani, hogy hány barátja van. Ez valahol igaz is, mert a virtuális világ elterjedésével, egyre többen csatlakoztunk különböző közösségi oldalakhoz. Itt találtunk rá rég nem látott rokonainkra, barátainkra, volt munkatársainkra, osztálytársainkra és folytathatnánk a sort. Az interneten kötött barátságok száma egyre nő. Igaz az ismerőseinkkel bármit megoszthatunk, hiszen nem részei az életünknek.

Vajon szerencsés dolog, ha csatlakozunk valamelyik közösségi portálhoz? - Én úgy gondolom, hogy mint mindennek, ennek is meg vannak az előnyei és a hátrányai is. Most első sorban a saját tapasztalatomra tudok hivatkozni. Személy szerint én is elleneztem a világ legnagyobb közösségi oldalán való regisztrációt, mert tartottam tőle, hogy vissza fognak élni az adataimmal. Több ismerősöm ajánlotta, hogy nézzem meg profiljukat. Végül hosszú huzavona után regisztráltam magamat. Az adatokat pedig nem fontos a valóságnak megfelelően megadni.

Pár óra múltával, már többen bejelöltek ismerősöknek. Ezen a közösségi portálon találtam néhány olyan embert, akivel egyforma a gondolkodásunk, érdeklődési körünk, időnként véleményt is cserélünk, azon témákban, amelyek közösek. (pszichológia) Azon kívül számos intézmény, alapítvány, kereskedelmi cégek, könyvkiadók, színházak, mozik használják a net-et információ forrásként. Így én is napra kész vagyok sok mindenben. Visszatérve a virtuális barátokra, azt mondhatom, hogy vannak olyan személyek, akikek még nem volt alkalmam személyes találkozni (remélem lesz rá alkalom). És van olyan is, akivel már személyesen is találkoztam, és jó hangulatúra sikerült a program.

Nem távolodunk el így a személyes találkozásoktól ,és barátainktól? - teszik fel sokan e kérdést.
- Én úgy gondolom hogy nagyon fontosak a személyes találkozások a barátainkkal, akikkel meg lehet beszélni sok mindent. Legyen olyan ember az életünkben, aki meghallgat minket. Időnként elmenni valahová. Beülni kávézni, sütizni, és csevegni. Erre mind, mind szüksége van az embernek.
Meg kell találni a megfelelő irányt a virtuális és személyes barátságok között. Egy jó, interneten szerzett barát csaknem annyit ér, mint gy pszichológus, hiszen a mai világban az emberek alapvető problémája, hogy nincs, aki meghallgassa őket.

Hány igaz barátod van? Az ember életében legyen 2-3 "igaz" barát, akihez bármikor fordulhat, és szükség esetén a bajban mellé áll. Tehát nem a szám a fontos, hogy 200-300, hanem 1-2 a szó valódi értelmében vett barát a lényeg.

A hit megléte

• Mostani bejegyzésemben közismert emberek vallomását olvashatják, arról, hogy ki miben hisz. Nézzük sorjában!
  

Müller Péter - író: "Az ember nem valakiben vagy valamiben hisz, hanem hűséges(hitvéges) a legbenső Valójához. Ma kevesen tudják, hogy a hit (hívség) és az elhívés között óriási különbség van. A hit (görögül: pisztisz) bennünk van. Egy hite az, hogy kalász lesz belőle.Így van az ember is. A lelke mélyén él lényének magja, melynek gyökerei a múltjában, lombjai a jövőbe nyúlnak. Bízni bízhatok valakiben, hinni azonban nem tudok, és nem is kell. Hiszek abban, hogy Isten országa bennem van. És minden emberben."

• 
  

• 
  
• 
  

• 
  

• Pál Ferenc (Feri atya) katolikus pap:
• "Hiszek abban, hogy az életünk föltétel nélkül van értelme iránya és távlata. Hogy érdemes a bizalom mellett dönteni. Hiszek
  • 
  abban, hogy szerethetők vagyunk, és képesek vagyunk szeretni. És abban is, hogy soha nem szabad feladni, mert az élet mindig hozhat jó dolgokat."
  

• 
  

Csernus Imre pszichiáter: "Magamban. Hiszem és tudom. hogy mindegy, hogy jó vagy rossz dolgok történnek

• 

az ember életében. Mert akárhogy is adódjon, minden körülmények között képes leszek arra, hogy nyitott szemmel beleugorjak az előttem álló eseményekben, akadályokban."

• 
  

• 
  

Szily Nóra -műsorvezető-riporter:

"Hiszek abban, hogy jó úton járok. Még ha nehéz is, és fáj is. Még ha most sok mindent hiányzik is, s nem is került egy csomó dolog a helyére a múltamból. Öröm és fájdalom - nyereség és veszteség. Pakolgatok. Tapasztalatot, benyomásokat, csalódásokat, reményeket. Már nem üres a polc. De ha ránézek, még mindig mosolygok. Olyan az a sok "cucc", mint a szarkalábak a szemem körül. Mind az enyém. Mindegyik egy történet, amit én éltem át,
Hiszek, hogy egyszer odaérek, ahová, amire vágyom. Hogy megadatik, megtalálnom. Hiszek abban, hogy nemsokára óvom, ölelem, szorítom - jólesőn, szeretve, boldogan, és féltve vigyázva."

Most négy közismert személyiségnek a meglátásait olvashatták el a kedves olvasók. Mint kiderült mind a négy emberben van egy közös vonás, mindannyian hisznek valamiben. Vagy Istenben vagy önmagukban. Teljesen mindegy, hogy ki miben hisz, csak higgyen valamiben, Hit nélkül nem lehet élni.

Riport: Nők Lapja Psziché - tavaszi számában jelent meg.

Miért szeretünk kukkolni?

A 21. század nagy vívmánya, hogy a televíziók képernyőjére beköltöztek a valóság show-k, és a tehetség kutató műsorok. Napról napra találkozhatunk vele a képernyőn, és egyre több embert érdekel az efféle műsor. Ilyen műsor nálunk a Való Világ, amely egy kukkolós műsor. Az X-Faktor pedig egy tehetségkutató műsor.

Most itt elsősorban a kukkolós műsorokkal foglalkozom. Vajon miért szeretünk kukkolni hétről hétre? Ezekben a műsorokban a külvilágtól lezárva, különböző számú ember él - luxus környezetben, és speciális feladatokat végeznek. A nézők pedig hétről hétre dönthetnek afelől, hogy kik maradnak, és kik fognak kiesni a játékból. A nézők pedig szeretnek azonosulni a játékosokkal. Együtt sírni, örülni. Hosszabb-rövidebb időre kirántja az embert a megszokott hétköznapi monotonitásából, így elterelve a figyelmüket a saját problémáikról. Ám ha ezt a helyzetet nem kezeljük megfelelően, könnyen függővé válhatunk.

De vajon kik jelentkeznek az ilyen fajta műsorokban? Elsősorban azok, akik szeretik mutogatni magukat. ( jellemző a bak, bika jegyben született egyének, ezen típusok elég maga mutogatók)
A háttérben gyakran felfedezhető az önbizalomhiány vagy az egyén nem meri felvállalni magát, családi konfliktusok párkapcsolati problémák meg nem megoldása, na és a nyeremény A lényeg az, hogy az egyén láttatni akarja magát.
A morális felháborodás még tovább emeli a műsor nézettségét A negatív reklám is reklám. A műsor szerkesztői pedig olyan
"valóság" műsort szerkesztenek, amelyeket a nézők szívesen néznek, és lehet rajta csámcsogni. Közben a néző elhiszi, hogy ez a mese az ő életéről is szólhatna. A meséket pedig nincs, aki ne szeretné (lásd szappanoperák).

De tisztába kell lenni azzal, hogy ez nem más, mint egy "luxus" börtönbe zárt ember időtöltése, eseménytelen, ingerszegény környezetben, amely a későbbikben az összezárás hatására torzulhat. (agresszió, önzés, gátlástalanság, önbizalomhiány kialakulása és rögzülése, szeretethiány)
Vigyáznunk kell, hogy ezeket a torzult érdekrendeket az emberek ne vegyék át, és ne függjenek a műsortól. Tőlünk függ, hogy tudatosan éljük-e meg a látottakat vagy sem.

Úgy gondolom, és tapasztalom, hogy ezen műsorok nézettsége során, legfőképpen a fiatal generációk átveszik az ott látott viselkedési formákat. Mert ez a trendi ez a jó, ezt sugallja a média. A szülők feladata elsősorban, hogy oda figyeljenek, hogy a gyerekeik életére milyen hatással vannak a valóság show-k.


Képforrása:pixabay.com

Miért félünk kimondani - bocsánat

A cím olvasatán talán sokan nem értik majd, mit is akarok ezzel kifejezni. Nem annyira bonyolult, mint amilyennek tűnik. Ki hányszor monda ki ezt a szót bocsánat, ha bárkit megsértet. Legyen szó családtagról, rokonról, barátról, munkatársról. Napjainkban én egyre kevesebbet hallom, hogy ezt emberek kiejtenék a szájukon. Ez a bejegyzés is egy történet alapján jutott eszembe, egy régi ismerősöm mesélt el, és több évtizeddel ezelőtt történt.

Az ismerősömnek volt egy barátnője, akivel hosszú évekig jó volt a kapcsolatuk. Mindent megbeszéltek egymással, még legféltettebb titkukat is megosztották egymással. Tehát úgy gondolták, hogy nagyon jó barátnők. Ez így is volt elég hosszú ideig. Teltek-múltak az évek és mindkét félnél változások álltak be az életükben. Mondhatom úgy, hogy inkább negatív. Az ismerősöm barátnője egy alkalommal felhívta őt, hogy egy problémáját elmesélje neki, és segítséget is kért tőle. Ő elmondta a véleményét a témában. Igen ám, de pár napra rá, kapott hideget-meleget, mégpedig levél formájában. Az ismerősöm így folytatta - " Nem válaszoltam a levélre, és pár nap után mérlegeltem, Kell ez a kapcsolat nekem.- nem". Így több évre elmaradtak a találkozások és levélváltások. Pár évvel később, talán úgy 3-4 év elteltével összefutottak, és a barátnő ott folytatta, ahol abba hagyták. Még egy bocsánat kérés sem hangzott el a szájából. Az ismerősöm nem firtatta a dolgokat de - azt mondja, hogy belül fájt neki, hogy barátnője nem kért elnézést sem tőle, annak ellenére, hogy ő bántotta meg az ismerősömet.
A válaszom így hangzott. " Ő ilyen ember és így kell elfogadni, sőt neki ez sokkal rosszabb volt, mint neked volt".

Az eset után gondolkoztam el azon, hogy vajon miért nem mondjuk ki, hogy "bocsánat" ha bárkit meg is bántottunk. Talán csorbul az egónk? Kevesebbek leszünk a másik szemében? Sérül a lelkivilágunk? Gyávák, makacsak vagyunk?

Nos, e mögött a makacsság áll elsősorban. Na és a dac. "Csak azért sem. Még én kérjek bocsánatot." És az ehhez hasonló mondatok dolgoznak az emberek agyában. A makacs ember soha nem ismeri el, hogy ő hibázhat, mert ő istennek hiszi magát. (sokan vannak ezzel így) No kompromisszum. Ha valami nem tetszik neki, nem tetszik, ha tetszik, akkor nagyon tetszik.
Az is lehet látni, érezni, ha másik ember megbántja a másikat. Megváltozik a viselkedése, tartása, arc, szemmimika változás áll be, netalántán el kezd sírni az illető. Igaz ezeket a megnyilvánulásokat eltudjuk kerülni, erre "jó" a virtuális világ. Itt "ohne" reakció.

Biztos vagyok benne, hogy a fentihez hasonló eset már mindenkivel előfordult. Sőt rosszul is érezhette magát benne az illető ember. Mennyivel könnyebb lenne kimondani, vétkeztünk, hibáztuk bárki ellen, hogy bocsánat. Ezáltal nem sérül az egónk, nem leszünk kisebbek az emberek szemében, sőt idővel "nagyok" leszünk a másik szemében. Csak vigyázzunk a másik végletre. Ne kérjünk állandóan bocsánat, elnézést csipri-csupri ügyekben! De a komoly, nagy problémák esetében szerintem ezt meg kell tennünk, mert ezáltal könnyítünk a saját lelkiismeretünkön.

Hogyan lehetnénk boldogabbak?

Az emberi élet legszubjektívebb érzelmi élménye a boldogság. Az elérésére való törekvő (sokszor sóvár) vágy "kék madara" személyes életünk hullámzó minőségű menetében csak időnként röppen elénk.: ezek az öröm pillanatai , néha órái. Öröm mindaz, ami egy hiány vagy akadály megszűnésének, egy-egy vágy, törekvés, cél elérésének kapcsán úrra lesz rajtunk Az ilyen öröm tartós fennmaradása sajnálatosan nem lehetséges, mert a boldogság érzése az úgynevezett hedonisztikus alkalmazkodás (gyors hozzászokás és érzelmi hőfokcsökkenés) miatt hosszan tartó. A népi bölcsesség is ezt üzeni: "A jóhoz könnyű hozzászokni."

Gyönyörű magyar nyelvünk a boldogulás kifejezésében viszont azt az érzelmi rejtelmet képes megragadni, amely a megelégedettség gyökere. Az életutakon képesek vagyunk az akadályokkal is megküzdve előre haladni. A sikeres megbirkózás felszabadító örömérzésének ez az egyik fő tápja. Ez arról szól, hogy küzdésmentes élet és a békés semmittevés boldogságígérete illúzió. Amiért erőnket, időnket, képességeinket adtuk, és az meghozta a bevetés eredményét, rögvest örömszerzést szül. Ami viszont befektetés nélkül az ölünkbe pottyan az nem igazán a "mienk" - tulajdon lesz, de nem a lelkünk része, nem válik életünk fontos darabjává. A megvásárolt villa és a magunk építette kis ház között határtalan távolság van, pedig mindkettő örömforrás.

A mély öröm, a boldogság átélésének kétségbevonhatatlan szubjektív bizonyossága mindig emberi kapcsolatokba ágyazódik, azokból ered és azok által képes fennmaradni. Rögvest igazolhatja ezt az állítást a személyes tapasztalat. Keressük csak meg mi magunk, mikor mertük azt mondani, hogy "most boldog vagyok?"
Minden olyan tevékenységünkből születhet örömteli és magával ragadó belefeledkezés, amiből reményeink szerint "kijön" valami, aminek örülni tudunk, de mégis az a lényeg, hogy magát a folyamatot végig tudjuk élvezni, bármi is lesz belőle. Ha a végeredmény is érték, az a legnagyobb élvezet. Ilyenképpen válhat maga a munka is autotelikus élményé.

A szerzés és a birtoklás űzése egyre eldologiasítottabbá teszi az emberi kapcsolatokat. A pénz szerzési kényszer felemészti az az egészséget, az egyedi érvényesülési és "szerzési" rivalizálás a bizalmi gyökereket ássa alá, a tárgyközpontú kultúra alattomosan átszivárog az emberi viszonyokba is. Nincs házasságkötés, mert akkor el kellene köteleződni, felelősséget kellene vállalni, a konzum kultúra viszont azt üzeni : legyen "neked" (!) jó, mert megérdemled, s ha egy kapcsolat elromlik ne javítsd meg, vegyél újat, van másik.Ugyanakkor hedonisztikus jelszavakkal él, azonnal legyen meg mindened, ne késlekedj most vedd meg! Élvezd az életet azon keresztül, amid van, miközben ez az attitüd pusztítóan széttépi az igazán éltető, boldogsághordozó emberi kötelékeket. Szaporodnak a testi-lelki és kapcsolati zavarok, betegségek, mindenekelőtt az életértelmének és a jövőképnek a hiányával jellemezhető "életbúsulás" , a depresszió, a kilátástalanság, és reménytelenség üzenete, a "szívbéli" szenvedéseket pedig a szív és keringési rendszer betegségei hordozzák és fejezik ki.

- Most három szakember gondolatait írtam le a "boldogság" témakörében, Mindenki eldöntheti, hogy melyik szerző véleménye áll közelebb hozzá. Én úgy gondolom. hogy a boldogság mindannyiunkban benne van, csak meg kell találni, hogy ki, milyen területen találja meg a saját boldogságát. De az tény, hogy a boldogság is csak egy napra szól. Mindennap dolgozni kell érte.


Forrás: Dr Bagdy Emőke - Hogyan lehetnénk boldogabbak?

"Boldogok a lelki szegények"

Sokszor látom, a józan paraszti ésszel bíró és a szofisztikált gondolkodású emberek egészen eltérő konfliktuskezelési mechanizmusokkal rendelkeznek. Van az a híres újszövetségi mondat, hogy "boldogok a lelki szegények..."

Ennek a vallási értelmezését most nem részletezném, de az én olvasatomban ez annyit jelent, hogy a józan paraszti ésszel rendelkező emberek nem bonyolítanak túl semmit sem, azért az ő konfliktuskezelési modelljeik általában iszonyúan hatékonyak, szemben azokkal, akik nagyon sokat tudnak. A fejlett racionális intelligencia mindig hajlamos zsákutcába vinni az embert - ezt magamon is látom, akárcsak más, főiskolát, egyetemet végzett embereknél. Egy-egy adott élethelyzetben azonban ez a sok-sok tudás kizárhatja a spontán reagálási módot.

Éppen ezért, a "lelki szegény" nálam olyan embert jelent, aki nem bonyolítja a dolgokat, keveset tud, de azzal a kevés tudással, sokszor a józan paraszti eszéből kiindulva nagyon hatékonyan tud döntéseket hozni. Míg a nagyon iskolázott, okos ember gyakran nem is tudja, hogy a racionális intelligencia fejlesztésével lassan elhalványult a spontaneitása. Hogyan fog így gyors döntéseket hozni? Spontán módon lehet a leggyorsabb döntéseket hozni.

Mert mit mond a józan paraszti ésszel gondolkodó ember, aki sok mindent nem tud - például azt sem, hogy emocionális szempontból mit jelent felnőni... Az ilyen ember azt kérdezi magától: "Boldog vagyok, vagy nem vagyok boldog? Fel tudok rá néz, vagy nem tudok rá felnézni?" Persze lehet, hogy nem ezekkel a szavakkal mondja. Lehet, hogy csak ennyit mond: "Tudunk együtt élni, vagy nem tudunk együtt élni?" Nem cifrázza túl a dolgokat, hogy mit jelent az, hogy alkalmazkodás, egymásra figyelés, satöbbi...

Mostani bejegyzésemben egy másik szakembernek a véleményét osztottam a boldogságról az olvasókkal.

Forrás: Dr Csernus Imre - Férfi című könyve

A boldogság nyomában

Mi az, hogy boldogság? Egy biztos: semmiképpen sem valamilyen tartós állapot. A boldogság extázis, egy felszikrázó pillanat az ember életében, ám ezek a felszikrázó pillanatok nagyon hamar kihunynak. Ha éltek háborús időkben vagy láttak háborús filmeket, ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor fellőnek egy rakétát, és az egy pillanatra bevilágítja a tájat, aztán szépen kialszik, és megint sötét lesz. A boldogság pillanatai is bevilágítják az ember életét egy-egy rövid időre. A boldogság, azonban nem lehet tartós állapot, míg az elégedettség igen.

Mit tehet az ember az boldogságáért? Talán annyit, hogy nyitott marad, hogy befogadja,ha jön egy ilyen pillanat. A nyitottság pedig azt jelenti, hogy nem keseredik el, ha nem jön. Olyasmi ez, mint a meditáció, amit manapság rengeteg ember csinál, de szinte mindenki félreért. Először is valamin nem lehet meditálni. Ha meditálok, akkor nem valamire koncentrálok, hanem semmire sem. ezt hívják az indiai bölcseletben üres edényé válásnak. Olyan leszek, mint az üres edény , nincsenek gondolataim, érzéseim. Ezt az állapotot nagyon nehéz elérni, és ha az ember elérte, akkor se tud mást tenni, mint alázatosan várni, hogy ebbe ürességbe, amivé alakított magát, belecsöppent-e valamit az Isten vagy a tudattalan. Ha pedig nem, akkor szép csöndesen vissza kell vonulni, és tudomásul kell venni, hogy nem. A boldogság eléréséhez is a laza lelkiállapot a legmegfelelőbb. Ha valaki nagyon görcsösen, akar valamit, az nem fog sikerülni. (ezt saját tapasztalatommal is alá tudom támasztani. blogszerzője) Laza lelkiállapotban érik az embert meglepetések, ilyenkor villannak be váratlanul a boldog pillanatok.

Van egy kedves filmem, nyilván sokan ismerik: Fellini a Nyolc és fél.Egy rendező nagy alkotói kríziséről szól. A film számomra legemlékezetesebb jelenetében az a talajvesztett , végtelenül elkeseredett művész odaroskad a szerzetes lábához és így szól: Atyám nem vagyok boldog? A szerzetes őszinte érdeklődéssel néz fel a breviáriumából: Hol olvastad te azt, édes fiam, hogy boldognak kell lenned? Ez egy nagy kérdés! Mintha az egyik csúcsa lenne ennek a filmnek, a mondanivalójának az esszenciája. Átrohanjuk az életünket, boldogságot keresve, kutatva, mintha lenne valami ilyen a sors könyvében, hogy boldognak kell lennünk... Azt a kérdést, amit a szerzetes feltett, mindannyian feltehetjük saját magunknak is: honnét vesszük ezt a boldogságigényt, mi mozgat bennünket, és egyáltalán tudjuk-e, hogy mit keresünk?

A boldogság keresését megpróbálom majd bemutatni más-más szakember szemszögéből.

A cikk megjelent a Nők Lapja Psziché őszi számában.
Részlet: Popper Péter - Lélekrágcsálók című könyvéből

Gyerekek családi életre nevelése és szexuális felvilágosítása

Az elmúlt napokban látott napvilágot az a hír, hogy a kormány az NAT-ban jövőre tervezi bevezetni az iskolai oktatás keretében a gyerek családi életre való felkészítését és a szexuális felvilágosítást. A hír hallatán nagyon meglepődtem, és rögtön elgondolkodtam azon, hogy vajon ki fogja az ezzel kapcsolatos dolgokat elmagyarázni a gyerekeknek, úgy hogy ő hiteles is legyen a gyerek szemében. Mert, ha a tanár a saját magánéletében sincs helyén, úgy nem lesz hiteles, és tanulók csak ki fogják nevetni. Én személy szerint olyan szakembereket látnék szívesen, akik iskola pszichológusok, szexuálpszichológus, vagy pszichológiai asszisztensek.

Eszembe jutott az az időszak, amikor én általános iskolába jártam. Ez már nem épp most volt. Akkor is be volt építve egy hasonló tantárgy a tanmenetben, és biológia órán kellett volna a tanárnak előadást tartani a férfi, női biológia működéséről. Akkor 13 éves voltam. Sajnos ezt a feladatot a tanár nem tudta megoldani. Majd 8.dik osztályba kaptunk egy fiatal srácot, aki főiskolára járt biológia szakra, és tőlünk kábé 5-6 évvel volt idősebb. Egy alkalommal a biológia órán ő magyarázta el, hogy mitől van az, hogy egy nőnek fiú, vagy lány gyereke fog-e születni. Akkor hallottam először az X,Y kromoszómákról. Ennyire emlékszem az iskolában történt szexuális felvilágosításról.

Én úgy gondolom, hogy a családi életre való nevelést és felvilágosítást elsősorban a családban kellene elkezdeni. Az anyáknak elmondani, lány gyermekük milyen biológia változáson fognak keresztül esni az évek alatt. Beszélniük kellene, arról is, hogy nekik milyen kapcsolataik voltak a fiúkkal, milyen rossz, illetve jó emlékeik vannak. A csalódásaikról is nyíltan kellene beszélni. És ott vannak az apák. Ők egy külön téma. Nekik kellene elsősorban a lányaikat kellene felvilágosítani szexuális téren, hogy mit várhatnak egy fiútól. Felismerni azon szituációkat, amelyekből, arra lehet következtetni, hogy fiú csak ki szeretné használni, és le akar vele feküdni. Nagyon sokszor ebből származnak az életre szóló problémák. De mi magyarok nagyon prűdek vagyunk e téren, inkább homokba dugjuk a fejünket.

Az én időmben ezen felvilágosítások szinte sorban elmaradtak a családokban, Az én apám előtt még csak beszélni sem lehetett ilyen témáról. Meg is lett a következménye hosszú évekre, mindaddig amíg nem kezdtem el tájékozódni, és tanulni a megtörtént dolgokból. Az anyám felvilágosítása abban kifulladt, hogy amikor 12 évesen megjött a menstruációm , elmondta, hogy ez így lesz vagy 40 évig. Kész - meg volt a felvilágosítás. A Csernus doktor az előadásain gyakran felteszi a kérdést a hallgatókhoz, emelje fel a kezét az, akit a szülei, legfőképp az apja felvilágosított párkapcsolat és szex terén. Úgy 15o fős rész vevőből 3-4 kéz emelkedik a magasba. Ez szomorú.

Véleményem szerint az iskolákban csak,akkor tudnak hitelesen beszélni, erről a témáról. ha hiteles szakember tart felvilágosító előadásokat. Ellenben a gyerekek ki fogják nevetni.



Képforrása: pixabay.com

Belső béke+kulinária=mosolygós élet

A belső béke jele a mosolygós élet, A mosolygós élethez pedig hozzátartozik a kulinária is. Merjünk jókat enni, inni, és azt örömmel tegyük. Ide tartozik a jó bor és a finom étel.Együnk, igyunk élvezettel és mosolygós arccal. Manapság ezt nem igazán élvezzük, inkább görcsölünk, ha valami finomat ettünk, ittunk, hogy jaj elhízom. Bizonyára tudják, hogy nagy tisztelője vagyok Dr Csernus Imrének a népszerű pszichiáternek, akinek könyvei, előadásai hozzájárulnak a lelki fejlődésemhez. Csernus Doktor is szeret jókat enni, és kedveli a finom jó borokat. Erről tanúskodik a tavasszal megjelent könyve a Felnőtt Húsleves. Ebben a könyvben ötvöződik a pszichológia és gasztronómia. Most ebből a könyvből osztok meg egy receptet, amelyet én is kipróbáltam, és azóta a család, ismerősök kedvence lett.

Íme a recept: Végy fél kiló túrót, húsz deka vajat, szobahőmérsékletűt. Az nem árt, mivel így könnyebben fogod összegyúrni... Két kiskanál só, harmincöt deka liszt, két deci tejföl.Előtte harminc gramm élesztőt felfuttatsz.. Persze lehet akár egy egész élesztővel is, az ötvengrammos,,,Kis langyos tejbe egy kis élesztő, cukor. Fussanak az élesztőgombák, szaporodjanak gázerővel... Aztán, miközben az élesztő kel, addig a kockára vágott sonkát a szalonnával együtt szépen pörcösre lepirítod, és a zsírral együtt hozzáöntöd a liszthez, a tejfölhöz és a vajhoz, majd az élesztővel együtt összegyúrod. Így nm egy klasszikus pogácsatésztát fogsz kapni, ami elválik az edényfalától, hanem tapadni fog a tészta az edény falához. A túró helyett rakhatsz bele juhtúrót is. Keleszd, majd másfél óra múlva kiszaggatod a liszttel behintett deszkán vagy asztalon, és kétszáz fokon kábé húsz perc alatt megsütöd. Előtte reszelsz rá egy kis parmezánt.

Saját megfigyelés - ha több szalonnát teszünk bele, akkor fél pohár tejföl is elegendő

A siker eredménye e fenti képen tekinthető meg. Jó sütést! Mert mindenki csak eszi meg, amit megfőz..... Ez a közmondás igaz, sütés-főzés, és az életünk minden területére.

Recept: Dr Csernus Imre Felnőtt Húsleves című könyvéből származik.

Magány vagy egyedüllét?

Ha megkérdeznénk az emberek többségét, hogy számukra mit jelent a magány, akkor bizonyára azt a választ kapnák, hogy azon emberek magányosak, akik nem mentek férjhez, elváltak, vagy özvegyek. Egy szóval nincs pasi az életükbe, ezért magányosnak érzik magukat. Az egyedüllét fogalmát is gyakran keverik a magány fogalmával.

Nézzük meg mi a különbség a két fogalom között! Az egyedüllét olyan állapot, amikor jól vagyok egyedül is. Nincs háború a lelkemben. Az ördög és az angyal jól megfér egymással. Tartalmasan eltudom tölteni az időmet egyedül is. Nem kell állandóan a másik nyakán csüngnöm, szórakozni, telefonálni. programokat szervezni satöbbi. A legtöbb embernél ez nem működik. És állandóan azon dolgozik, hogy programokat szervezzen magának, vagy a telefonján lógjon.
A magány az egyedülléttel ellentétbe az az állapot, amikor nem vagyok jól egyedül. Vagyis háború dúl a lelkembe. Minden problémámért a másikat hibáztatom. A családomat. barátomat, kollégáimat, a társadalmat.

Korábbi években sokszor feltették illetve teszik fel nekem azt a kérdést, hogy miért nem mész férjhez. "Legalább nem lennél egyedül, lenne valakid, aki majd ápolni fog." És hasonló kérdések garmadája hangzik el. Én már jó 20 évvel ezelőtt sem úgy álltam a témához, mint a kortársaim nagy többsége. A fentebb leírt kérdésekre ezeket a mondatokat válaszoltam."Hol vagyok, arra biztosítva, hogy nem maradok egyedül? A gyerekem elköltözhet, meghalhat. Ha meghal a férjem, akkor is egyedül maradok." Garancia semmire nincs. Egy biztos, hogy amikor megszületünk és meghalunk, akkor is egyedül vagyunk. (pedig azon időben nem is foglalkoztam a pszichológiával) És lám, ez a normális érett gondolkodás.

Nem tudom hogy hányan figyeltek már meg, hogy sok nő, férfi, magányosan tengeti az életét, annak ellenére, hogy házasságban él. Kezdetben van a szerelem (ha van) majd a szürke hétköznapok. Rutinszerű élet. Felkelés, evés, ivás, munkába járás (ha van munkahely, ha nincs ott a kocsma) tv-nézés.újságolvasás.Időnként szex( ha még működik és meg van a vágy a másik irányába.) Így telnek az évek, gyorsan egymás után.

Talán nem véletlen, hogy így alakult az életem hogy nem mentem férjhez. Nagyrészt tudatos, másrészt kevés FÉRFI él itt ebben az országban, akikről el lehet mondani, hogy igazi férfiak a szó minden értelmében. Nagyban befolyásol a családi modell. A szakemberek, azt mondják, hogy a saját házasságunkban a szüleink tipikus hibait vesszük át. Azért nem szerettem volna én úgy élni, hogy egy életen át boldogtalan legyek. Legyen egy önző, gyáva, megalkuvó férjem.
Ha megnézem a szüleim házasságát,mind az apám, mind az anyám gyáva, önző, megalkuvó, befolyásolható, önmagukat nem megvalósító emberek voltak. Az önmegvalósítást leginkább az anyámra értem, aki képessége, rátermettsége ellenére nem valósította meg önmagát. Csak gyötörte magát belülről. Több évtized múlva meg lett az eredménye.

Én egyedül élek, de nem magányosan. (fogják gondolni, hogy itt az apám) De, ez más téma.
Azt csinálom, amit gyerekként szerettem volna. 30 évvel ezelőtt még álmodni sem mertem volna róla. Vannak céljaim, terveim, és mindig azon vagyok, hogy ne gyepesedjek be. Sőt, az a véleményem, hogy az ember még öregkorában is képes sok mindenre, ha akarja, mert minden a fejben dől el.

Tehát, én nem bántam meg, hogy így alakult az életem. Talán, ha másképpen alakul, én is élem a rutin életemet és bevisznek az erdőbe, hogy ez a helyes életszemlélet. Az is tudom, hogy az életemben még bevonzhatok olyan FÉRFIT, aki úgy él, gondolkodik mint én. Lehet, hogy megadatik, lehet, hogy nem. És akkor mi van? Egyedül is tudni kell élni az életet, szépen, tartalmasan.

Az én életem erről az egy napról szól mindig...

Az én életem erről az egy napról szól mindig. Mert mindig a mai nap dönti el, hogy milyen lesz a jövőd. Ezen idézet a blogom fejlécében olvasható, és egy jó idő óta e szerint is élem az életemet.

Sokan felkapják majd a fejüket, hogy hogy erről az egy napról szól az élet, hiszen van ezen a földön úgy 70-80 évünk. Természetesen ez csak, akkor adatik meg, ha saját életünket nem vágjuk taccsra. Gondolok itt elsősorban a drogra, gyógyszerekre, alkoholra, és a különböző élvezeti cikkekre. De itt most nem ez lesz a téma.

Mit kis takar ez az idézet. Nézzük sorjában! Múlt nincs, jövő még nincs, egyetlen jelenség van a jelen. Sajnos sokan járunk abban a cipőben, hogy túl sokat foglalkozunk a múlttal, sőt jövővel is, és gyakran tesszük fel a kérdést, hogy vajon mit hoz a jövő. A múltban megtörtént dolgokon már kár rágódni, még ha az számunkra fájó, szomorú, keserű emlékeket idéz is fel. Igaz sok esetben, ha túl is vagyunk egy-egy rossz emléken, képesek vagyunk azt újból elővenni, és különböző sztereotípiákat gyártunk magunknak. Olyan problémákat kreálunk , amelyek nincsenek is csak a saját agyunkban működik. Az évek mennek és mi felesleges energiákat ölünk bele az ilyen dolgokba. A jövővel szintén úgy vagyunk. Mennyivel jobb volna, ha ezt az energiát a saját fejlődésünkre fordítanánk.

Én szintén megéltem az ilyen problémákat és rajtam kívül sokan mások is, megtapasztalták ezt.
Sokáig rutinszerűen éltem az életemet, Munka, háztartás, kerti munka és a szokásos rutin feladatok. A saját lelkivilágommal mit sem törődve. Csak azt éreztem, hogy valami nem stimmel velem. Nem éreztem jól magam a bőrömben. A hangulatom hol fent volt, hol pedig lent, vagyis nagyon ingadozott. Ez mind addig úgy volt, amíg a fenti idézeten el nem gondolkodtam alaposan, és el nem kezdtem szép sorjában változtatni magamon, a szülői-munkatársi hozzáállásomon.
Az idézet azt takarja, hogy az életünk mindig a mai napról, és pedig arról, hogy az adott napot, hogyan éljük meg, beleteszünk-e mindent, amit tudunk az életünk összes területén. Ha mindent megteszek, akkor este nyugodtan nézek a tükörbe, és nyugodtan alszom. Nem kell sem nyugtató, sem altató. Arról nem is szólva, hogyha a mai napba beletettem mindent, tudásom, képességem szerint, akkor ezt a jövő visszaadja mindenkinek.

Egy jó ideje, én minden napomat úgy indítok, hogy az életem erről az egy napról szól mindig. Lehet rossz, csúnya idő, családi-munkahelyi problémák vagy bármi más, én mindig, arra törekszem, hogy a legkevesebb időt töltsek el a negatív dolgokkal. A rosszban pedig lássam meg a jót is, mert semmi nem történik véletlenül az életünkben. Ahhoz, hogy ezt elérhessük, hogy így gondolkozzunk kell néhány hét, hogy az agy átprogramozódjon. Nagyon kemény koncentrációt igényel, nemcsak addig, amíg az agyunk átáll, hanem napról napra.

És mindig gondoljunk bele, hogy az adott nap már többé soha nem lesz az életünkbe. Meg lesznek továbbra is a hét napjai, ünnepei évszakjai. De 2011. november 12. már az életünkben soha nem lesz. Ezért éljük meg a napjainkat úgy, hogy számunkra mindig a legjobb legyen. Mert, hogy szól az idézet. "Az én életem erről az egy napról szól mindig. Mert mindig a mai nap dönti el, hogy milyen lesz a jövőd." Ezért nem kell a jövőn feleslegesen csüggedni.

"Férfi" + "Nő"= Szerelem?

Ezzel a címmel tartott előadást Dr. Csernus Imre november 11-én Egerben a Bartakovics Művelődési Házban. A terem zsúfolásig megtelt. A korábbi előadásokhoz képest annyi változás történt, hogy valamennyivel több pasi is részt vett az előadáson. Zömmel azonban nőkből állt a hallgatóság, fiatal, középkorú társaságból.

A mai előadásom a Doktor szintén hozta a formáját, akik járnak az előadásaira, azok bizonyára ismerik a módszereit. Sok minden szóba került a közel 2 órás előadás folyamán. A fő kérdés azt volt, hogy vajon mitől Férfi a férfi, és mitől Nő a nő. Erről a kérdésről megkérdezett embereket a közönség soraiból. Fiatal srácokat, csajokat, "érettebb" pasikat, csajokat megszólítva. Kétségbeejtő válaszok hangoztak el. Még mindig sokan hiszik, azt, hogy egy férfi a nemétől férfi, a nők úgyszintén ezt állítottak. Igaz volt olyan is, aki mondott egy két dolgot ezzel kapcsolatosan, hogy fontos a kisugárzás, megjelenés, ápoltság. Belső tulajdonságokat nem nagyon tudtak felhozni a nyilatkozók.

Ahogy telt az idő jöttek a nehezebb kérdések. Ki hogy áll az önbizalommal, önértékeléssel, hittel, megalkuvással, gyávasággal, makacssággal. Feltette a kérdést. Vajon kitől tanuljuk el ezeket tulajdonságokat? Voltak, akik azt válaszolták, hogy a szüleinktől. És úgy tanuljuk el, hogy észre sem vesszük, hogy olyanok vagyunk, mint ők.

Tudtam értékelni azokat az embereket, akik merték vállalni, hogy válaszolnak a Doki kérdéseire. Bármi lesz is a reakciója. Ellenben a közönség sokszor nevet, vagy mosolyog rajtuk, de az ilyen emberek nem vállalják fel önmagukat. Volt szerepjáték is, ami megszokott dolog tőle. Kihívott egy huszonéves csajt, és kezdett a vállára támaszkodni egyre jobban, hogy ezzel is érzékeltesse, hogy mit is jelent az, hogy egy párkapcsolatban támaszkodik az ember a másik félre. A csaj egy szót sem szólt, pedig fájt neki a mindig erősebb nyomás. Én biztos, hogy fél percen belül felsikítottam volna, hogy ez nagyon fáj. Ebből rögtön leszűrte, hogy nincs megfelelő önértékelése a csajnak. Egy 20 éves csajt is megkérdezett ezen témában. Aki, azt válaszolta, hogy az a rossz, ha nincs mellette pasi, inkább legyen pasija, még ha nem is működik jól a kapcsolata.

Egyszerűen elképesztő, hogy Csernus Doki kb. párkapcsolatukkal vagy önmagukkal. Erről sokat elárul a tekintet, arcmimika, testtartás, mozdulatok.
. 10 perc leforgása alatt, mennyi mindent leszűr az emberekről. Úgy, hogy csak két, három mondatot vált velük. A közönség soraiból rögtön kiválasztja azon embereket, akikről tudja, hogy gondjaik vannak a

És mi volt a lényege az egésznek? Önbizalom, hit nélkül nem tudok elindulni a változás irányában, Első sorban hinnem kell önmagamban, építenem kell az önbizalmamat, de ezt nap mint nap meg kell tenni. Ha így cselekszünk, akkor egy idő után jönnek a pozitív dolgok. És még egy dolog, amiről ne felejtkezzünk meg. A hibáinkat mondjuk ki hangosan magunknak, majd kezdjünk el rajta változtatni, ezt is naponta tegyük meg.

Végül is most egy tanulságos este volt, Volt benne cinizmus, irónia, humor. De ezt már megszoktuk a Dokitól. Az pedig mindenkinek saját döntése, hogy milyen szájízzel tért haza.
Szerelem pedig csak hiteles nő és férfi között alakul ki. Amit sokszor szerelemnek hiszünk, az legtöbbször támaszkodás.


Kép forrása: pixabay.com

Tiszteletben tartás!

Kedves blogolvasók! Ismerős önöknek ez a fogalom, hogy tiszteletben tartás? Lesznek olyanok, akik már hallottak róla, de sokan nem is ismerik. Nem csoda, hiszen az elmúlt 20 évben, ez a kifejezés teljesen eltűnt a szótárunkból. Ma mi van? az embereket eltiporni, megalázni, érdekeinket érvényesíteni bármi áron. Azzal sem törődve, hogy emberek lelki világán gázolunk át. Ez a menő, ma így lehet érvényesülni - mondják a mai fiatalok. De ez csak rövid távon működik.

Egyre jobban azt tapasztalom, hogy már lassan véleményt sem lehet formálni, semmiféle témában, mert ha az illető embernek más a véleménye, mint másik félnek, akkor az hülye, bunkó, buta. elmebeteg és hasonló jelzőkkel illetik az embert. Attól a másik még nem hülye, és ostoba, ha másként gondolkozik. Véleményt
mondhatunk bármiről, hiszen szabad országban élünk. De tartsam tiszteletben a másik véleményét, gondolkozását, ettől még nem leszek kevesebb az emberek szemében. Sajnos nagyon nehéz erre a szintre eljutni, mert a média.és a valós élet mást sugároz. Majd elválik, hogy hosszabb távon, melyik befektetés térül meg.

Ez a téma, onnét jutott az eszembe, hogy az elmúlt tél folyamán nem egyszer kaptam névtelen e-maileket, amelyekben engem pocskondiáztak. Most egy jó fél év után újabb leveleket kaptam, igaz most már kevésbé voltak bántóak. Elgondolkoztam, hogy vajon mi lehet a probléma az ilyen embereknél. Belső nyugtalanság, irigység, rosszindulat, saját élet elcseszése sa

többi.
Igen - valójában a belső béke megléte hiányzik az ilyen emberből, ezért beleköt fűbe-fába, ha nincs probléma talál, csak hogy tudjon kötekedni. A névtelenség mögött pedig az áll, hogy az illető nem meri felvállalni saját magát mások előtt. Vagyis GYÁVA.

Tehát nagyon fontos, hogy tartsam tiszteletben mások életét, véleményét, mindenki a saját életéért a felelős. Mindenki csak annyi tisztelet kap, amennyire saját magát tiszteli. Az élet mindenkinek csak azt adja vissza, amit az illető ember beletett. Így működik a törvényszerűség.

Kép: pixabay.com

Az önzés ismertető jelei

Az önző ember mindig magáról beszél, nem számít, hogy a másik ember szenved miatta, Neki az a fontos, hogy a középpontban legyen, rá figyeljenek, mert ő ki akar elégülni, Ezért letipor maga körül mindenkit. Gyakran hangoztatja ezeket a kifejezéseket: " Nekem miért nincs?" Bezzeg neked milyen könnyű..." Ki van hangsúlyozva, hogy "neked milyen könnyű" és hogy "nekem milyen rossz" Megint:NEKEM.

Ehhez kapcsolódóan mesélek el egy történetet, amely több évvel ezelőtt történt. Az előző munkahelyemen volt egy nő, aki akkor tájt olyan 55-56 éves lehetett. Egyedülálló volt. Csak anyja, testvére és annak családja létezett a számára. Ennek a nőnek olyan volt a magatartása, hogyha valaki előhozott egy beszélgetési témát, ő rögtön közbe vágott, és nem érdekelte, hogy másokat zavar a viselkedésével. Csak ő tudod mindent. Ő volt a legokosabb, na és a testvére, és annak gyerekei. Ez a nő csak mondta, mondta a magáért, azzal nem törődve, hogy másokat már a sírba kergetett. Órákig tudta nyomni a szöveget. De még a jelzéseket sem vette észre, hogy a kolléganőim sokszor egymásra néznek, vagy nem is figyelnek rá, Igaz szólni senki sem mert neki, nehogy megsértődjön. Gyakran hangoztatta: "könnyű neked..." Ez a nő szó szerint letiport mindenkit a társaságában. Csak évekkel később jöttem rá, hogy ő egy önző alak volt, és pontosan jellemzőek voltak rá az itt leírt önző emberre utaló viselkedések. Egy volt a lényeg neki legyen nagyon jó. Az önzőségből kifolyólag nagyon erőszakos is volt. Soha nem engedett a negyvennyolcból. Az erőszakosságból jön az egoizmus. Az egoista ember mindent megtehet.

Az önzés egyébként kell az életünkben. A kiegyensúlyozott állapot mögött mindig a tiszteletben tartás rejtőzködik.Ha valaki tiszteletben tartja a képességei, lehetőségei, testét, akkor jól fog funkcionálni. Ha nem tartom tiszteletben mondjuk a testemet, akkor elhízok, mint egy tehén.

Most, azt fogják mondani, hogy hol a határ. A határ mindig ott van, amikor érzem, hogy ártok magamnak, és a környezetemben élőknek. Ha belegázolok valakinek a lelkében, azt látni és érezni lehet, mert az arca eltorzul a fájdalomtól, tartása más lesz, lehajtja a fejét, elkezdi a sírást. elfordul tőlem.

Még egy érdekesség: Mit ad Isten. Az életem folyamán egy ilyen önző típusú pasival is összehozott a sors. Ez az ember pontról pontra ugyanazon személyiségvonásokkal rendelkezett, mint a fent említett kolléganőm. Önző, erőszakos, és nagy egoizmussal rendelkezett. Csak az számított, hogy neki nagyon jó legyen, és tett az én véleményemre. NEM IS FIGYELT RÁM.

Ebből a kapcsolatból hál' Istennek nem lett semmi. Így megszabadultam egy vérszívótól.

Hét legalapvető személyiségvonások

Rengeteg személyiség vonásunk van, amelyet sokszor nem vagyunk hajlandóak kimondani, és ezért nem is tudunk rajta változtatni.

Nézzük sorjában melyek ezek a tulajdonságok: önzőség, irigység, hiúság, makacsság, lustaság, türelmetlenség, gyávaság. Most az első két személyiségvonással nem szeretnék foglalkozni, mert korábban már írtam egy blog bejegyzést a témáról. (később még lehet, hogy visszatérek majd rá.)

Az önzéshez kapcsolódó vonás a hiúság: "Csak én legyek a legszebb" A mohóság: "Csak nekem legyen a legtöbb." A mohóságból fakad a kapzsiság. A makacsság, keményfejűség hátterében szintén az önzés áll. Az olyan emberek, akik szeretnek diktálni, irányítani,,és hogy nekik jó legyen bármi áron, azok egytől egyik makacs, konok emberek. A makacs ember soha nem fogadja el azt a tény, hogy ő is hibázhat. Ő nem, mert istennek hiszi magát. A makacs lobbanékony sértődékeny, hisztériázik, visszatromfol, és akár alattomosan, akár erőszakosan is hát döfi a másikat. De nincs olyan makacs ember, akinek a gerincét a sok- sok- kudarc ne törné keresztbe. Csak idő kérdése.

A türelmetlenségből fakad az erőszakosság, Az erőszakos ember pedig mindig sietteti a dolgok menetét. A siettetés következményeként csökken a teljesítmény, és ezáltal nő a frusztrációja. Majd jön a görcsölés. Türelmetlenségre utaló kijelentések: "Csak nekem, de azonnal! Semmi alkalmazkodás!" A görcsölő ember pedig nem tud megfelelő döntést hozni.

Akkor vagyok lusta, amikor azt teszem, hogy nekem jó legyen, és közben nem érdekel, hogy másnak mit ígértem, csak egy a fontos, hogy ÉN jól érezzem magam. Nem számolva azzal, hogy saját magamnak ártok vele, Az sem érdekli az ilyen embert. A lusta ember gyakran hangoztatja:"Én képtelen vagyok erre, vagy arra".

Gyávaság mindig megalkuvásból, és önbizalomhiányból ered. A gyávaságot pedig a szüleiktől tanuljuk el, és mi is pontosan olyan gyávákká válunk, mint ők az életünk minden területén. A gyáva az mindig hagyja magát - kihasználni. Ők mindig áldozatok maradnak. Tehát mindig a félelmeink fognak irányítani. Majd jönnek a zsarolások, érzelmi manipulációk. Minél fejlettebb valakinek a racionalitása, annál jobban talál kifogásokat a különböző problémáira.

Tehát az az ember, aki felismeri a hibáit, de nem tesz értük semmit,sokkal korábban fog meghalni, mint az, aki tesz érte. Ezt törvényszerűségnek nevezik.

Ki is vagyok én....?

Ki is vagyok én? Így hangzik a címben feltett kérdés. Ezen kijelentésünket az életünk folyamán, bizonyos életkorokban feltesszük magunknak. Általában a kerek évfordulók idején, úgy a 30-40-50 életkor éveiben. Ilyenkor az ember mérleget készít, Ki vagyok én? Mi a dolgom ezen a földön? Jó úton van-e az életem? Elégedett vagyok-e az életemmel? - és ehhez hasonló gondolatokat fogalmaz meg önmagában.

Korábban úgy gondoltam, hogy minden ember felteszi magának ezeket sorsdöntő kérdéseket, de rá kellet jönnöm, hogy ez nem így van. Ahhoz, hogy az ember az ilyen horderejű kérdéseket megtudjon fogalmazni, és kitudja mondani magának, ahhoz kell egy megfelelő önismeret, önbizalom, és megfelelő lelki fejlődés. Nagy problémának tartom, hogy az emberek nagy többségének mennyire szüksége van visszacsatolásra, hogy igen ez így jó, ahogy van. Minden rendben van. Sokat számít az is, hogy mások mit mondanak, gondolnak rólunk. Mindig másoknak szeretnénk megfelelni, de ez képtelenség, mert tökéletes ember nincs. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg energia pazarlás, és az élet pedig túl rövid.

Ilyen problémákkal én is küzdöttem korábban. Mindig, mindenhol másnak akartam megfelelni, Szerettem volna, ha elismernek, megdicsérnek, vagy azt mondják, hogy ezt feladatot jól megoldottad, vagy ügyes voltál. Bármennyire is igyekeztem a dicséretek sorra elmaradtak. És bizony az energiám egyre fogyott, a kudarc állapot egyre csak nőtt.

Ezzel kapcsolatosan elmesélek egy történetet: Felnőtt fejjel kezdtem el idegennyelvet tanulni, de többszöri nyelvvizsga próbálkozásom is kudarcot vallott. (minél jobban akartam, hogy sikerüljön, annál jobban kifolyt a kezeim közül) Majd találtam egy olyan nyelvvizsga típust, ahol "elsőre" sikerült a vizsgám. Amikor megkaptam a bizonyítványomat, és megmutattam az illetékes helyen, volt olyan személy, aki azt válaszolta, hogy ez a bizonyítvány szart sem ér. Mondta ezt olyan illető, akinek fogalma sem volt róla, hogy ez nekem mit is jelent. Tehát, akkor nyílt ki a szemem, hogy ne másnak akarjak megfelelni, hanem saját magamnak. Én örültem a sikeremnek,

40 évesen én is feltettem magamnak a korábban leírt kérdéseket. Kérdezgettem ismerősöket, barátokat, munkatársakat, hogy vajon ők milyen embernek látnak engem, Nem mertek nyilatkozni, és itt jön az elfogultság, hogy meg ne bántsam a másik embert. Tágabb környezetemben, ahol élek tudom, hogy kevesen tudják azt, hogy ki is vagyok én. Tudom, azonban, hogy ez nekem már nem fontos. Az a legfontosabb, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Rá kellet jönnöm, hogy soha nem szabad ismerősöknek a véleményét kikérni semmiféle problémánál. Mert ez legtöbbször kárörömhöz vezet, és élvezik a másik baját.

Tanácsom tehát az, hogyha bárki, aki szeretné tudni, hogy milyen ember is ő, jó úton van-e, vagy csak tisztába szeretne lenni önmagával,az forduljon szakemberhez, aki nem elfogult a másikkal szemben. és őszintén megmondja az igazat az adott személlyel kapcsolatosan. Én is ezt tettem.

Ma már tudom, hogy milyen ember vagyok. Tisztába vagyok az életemmel, a céljaimmal. Megtanultam, hogy a mások véleményét meghallgatom, és tiszteletben is tartom, de az életemet a saját belátásom szerint élem. Nagyon kemény meló.


Képforrása:www.pixabay.com

A szülők sem istenek

Igen, a szülők sem istenek, ahogyan azt a címben is olvashatjuk. Igaz nagyon sok szülő istenként viselkedik a gyereknevelés területén. Pedig ők olyan emberek, mint bárki más, tele pozitív és negatív dolgokkal. Hány családban hangzanak el ezen kijelentések. " Amíg az én házamban élsz. Amíg az én kenyerem eszed." Tehát ezen kijelentésekből is kitűnik, hogy ki az úr a háznál. Természetesen a szülő. Ez pedig így nem jó. El kell fogadni a szülőnek is, hogy ő is egy ember.

A szülők sokszor elfelejtik, hogy ők is voltak gyerekek, és nekik sem tetszett az ilyen viselkedésforma. A szülőkről is ki kell mondani a jó és rossz tulajdonságaikat, még ha az fájdalommal is. Ezt elhihetitek nekem, Több évembe telt, amíg megmertem fogalmazni és kimondani, hogy milyenek a szüleim. Igaz ezt már csak az apám esetében tudtam megtenni. Tény, hogy nem volt könnyű, de utána megkönnyebbültem. Ő szerintem nagyon rosszul érezhette magát, mert nagyon rátapintottam a gyenge pontjaira. Ezek után elgondolkozott a hallottakon, de egy idő után újra jöttek a problémák, Újra megtettem, hogy kimondtam a rossz tulajdonságait, de rá kellet jönnöm, hogy ezt ha kell napról napra következetesen meg kell tenni.

Biztosan hallottak ezt a szólásmondást. "Halottról vagy jót vagy semmit." Igen ez is azt támasztja alá, hogy aki már nincs, arról ne is beszéljünk, főleg a rossz tulajdonságairól. Lehet, hogy a szerencsésebb emberek közé tartozom, mert nálunk mind az anyám, mind pedig az apám a szüleik halála után is kimondták azok jó és rossz tulajdonságaikat is. Sőt a dédszülők esetében is ez a tendencia. Én a mai napig kitudom mondani, ha a helyzet úgy kívánja. a szüleim jó és rossz tulajdonságait, legyen szó az elhunyt anyámról.

Igen az éremnek mindig két oldala van. Van amiben feltudok nézni a szüleimre, és van amiben nem. Amiben nem tudok rájuk felnézni ez tükör a számomra, hogy én ne így cselekedjek. Az ő életük az ő felelősségük. Mindenki csak annyi tiszteletet kap, amennyire saját magát tiszteli.

A szülőkről való érzelmi leválás módja pedig az, ha kimondjuk a szülök jó és rossz tulajdonságait. De ezt csak, akkor tudom megtenni, ha nincs bennem harag, gyűlölet, és főleg lelkiismeret furdalás. Ezeket pedig úgy tudjam kimondani, hogy nem rezzen meg az arcom.

Sokan úgy halnak meg, hogy soha nem mondták ki, hogy milyen emberek is a szüleik. A lelki terheket pedig tovább viselik a gyerekeik, amely a későbbiek során kihatással lesz a párkapcsolataikra is.

Sok embernek szálka lesz a szemébe ez az írás. De akinek nem inge, ne vegye magára.