eva-horvath.blogspot.com

Powered By Blogger

2013. július 8., hétfő

Útjainkat keresztező akadályok

Amikor egy-egy ember rádöbben arra, hogy valami nem működik az életében, és elhatározza, hogy változtatni fog az életén, akkor nagy fába vágja a fejszéjét. Az út nagyon nehéz, fáradtságos, és hosszú lesz. A végeredmény azonban nem marad el.

Először fontos a felismerés, hogy milyen ember vagyok, és milyen problémával állok szembe. Majd jön a befogadás, amikor is elismerem a jó és rossz tulajdonságaimat egyaránt, Végül pedig elérkezik a megvalósítás. Nem mondom az első lépés sem könnyű, amikor jön a felismerés, hogy "Te jó ég én ilyen ember  vagyok valójában". A kimondással elfogadom, hogy igen ez vagyok, ember, tele jóval és rosszal egyaránt. A következő nagy lépés a megvalósítás. Ez már nagyon komoly lépés a változtatni akaró ember számára. Ugyanis más dolog valamit elméletben tudni, és teljesen más, amikor a már megszerzett tudást, tapasztalatot az életünk területén is a gyakorlatban is hasznosítjuk.

Nálam a változások, amelyek csupán még csak apró dolgok voltak, úgy három hét után jelentkeztek. Majd az élet mindig egyre nagyobb és nagyobb kihívások elé állított, amelyeket sikerrel vettem. Egy idő után a személyiségszerkezetemben bekövetkezett változásokat ismerőseim is észrevették. Teljesen másképpen álltam az élet dolgaihoz, önbizalmam nőtt, pozitív lett a gondolkodás módom. A kezdetek kezdetén tudtam, hogy ez az út nem lesz könnyű, és különböző akadályok fogják a lelki fejlődésemet gátolni. De arra még a legrosszabb álmomban sem gondoltam. hogy ezért nagy árát kell fizetnem. Ugyanis a közösségek, munkahelyi kollektívák nem igaz szeretik az olyan embert, akik velük nem egy hullámhosszon van. Más mindkét esetben a rezgés, amit az emberek magukból kisugároznak.

Amikor az ember fejlődésének kezdeti stádiumában van, akkor többség megpróbálja őt visszahúzni arra a szintre, ahol ők jelenleg is tartanak, vagy arra a szintre, ahol az illető korábban volt. És ott kell nagyon erősnek maradni, mert ilyen esetekben a fejlődő ember még nagyon könnyen sebezhető, és befolyásolható. Ezt az utat én is bejártam. Sokszor sokan próbáltak próbára tenni, hogy megakadályozzanak abban, hogy más legyek, mint az átlag. De én mindig egyre jobban vettem az akadályokat. Sajnos ezt a változást már a környeztem nem nézte jó szemmel. A problémák, gondok megoldásával természetesen az önbizalmam is egyre nőtt. Már olyan problémákat is megtudtam oldani fesztelenül, amit évekkel korábban nem is mertem meglépni.

A lelki fejlődésem során jöttem arra rá, hogy az utunkba kerülő akadályok nem véletlenek, hanem azért kerülnek az utunkba, hogy azokkal még dolgaim vannak, és tanulnom kell belőlük. Megtanultam azt is, hogy az életben nem problémák vannak, hanem lehetőségek. A lehetőség pedig azt jelenti, hogy dönthetek a sorsomat illetően. Vagyis szabad ember vagyok. Dönteni pedig csak a szabad ember tud. A megalkuvó ember csak rabszolgává válhat, és a rabszolgák nem szabadok.
Tény, hogy a lelki fejlődésnek az útjai nem mondhatók könnyűnek. Az út göröngyös, nehéz, fárasztó, hosszú. Ehhez türelemre, kitartásra. bátorságra, erőre van szükség. De a végeredmény nem marad el.

Nincsenek megjegyzések: