eva-horvath.blogspot.com

Powered By Blogger

2016. január 31., vasárnap

Gyereknevelés, tanítás, spiritualitás

Szösszenet: gyereknevelés, tanítás, spiritualitás
Minden gyermek, aki ide a Földre leszületik, magára vállal egy komoly életfeladatot. Ez pedig nem más, mint, hogy megtanítsa a szüleit, környezetét olyan dolgokra, amelyekről sokaknak semmi féle ismeretük nincs. A gyerekek azon lények, akik boldogok, szeretetteljesek, odaadóak, nem manipulálhatóak, és nem hazudnak. Ezen viselkedésformát később a tárdalom fogja ráerőltetni.
Ki nevel kit? A szülő a gyereket, vagy a gyerek a szülőt? Nos, a társadalomban az a megengedett viselkedésforma, hogy a szülő neveli a gyereket. Sokszor hallani ilyen forma kijelentéseket a felnőttek szájából: "Hagyjad ezt a gyereket, mert még olyan buta, majd okosodik, ahogyan nő." A legnagyobb tudatlanság ilyen tanácsot, kinyilatkozást adni. A gyerekek nem buták, sőt sokkal intelligensebbek,mint a szülők. A szülők sokszor azt hiszik, hogy ők mindent jobban tudnak. Valójában nem tudnak sokat. Sőt..
A gyerekek spirituális lények. Az ő feladatuk, hogy a környezetüket, szüleiket megtanítsák a szeretetre, odaadásra. elfogadásra, türelemre. Az elfogadás alatt mi is értek? Azt például, hogy a gyereket ne akarjuk a saját képmásunkra formálni, hiszen saját egyénisége van. Ne akarjunk olyan hivatást szakmát ráerőszakolni, amit mi szerettünk volna elérni, de nem csináltuk meg. Pici korban bármilyen butaságnak vélt dolgokat beszél a gyerek ne szóljunk rá, és ne nevessük ki. Később ez komoly problémaként fog az életében megjelenni.
Akiknek van jártasságuk a spiritualizmus területen, azok tudják, hogy a gyerek három éves korukig visszaemlékeznek előző életükre, Ha ilyen dolgokról mesélnek, ne nevessük ki, és ne mondjuk, hogy hazudsz, vagy ez butaság. Minden ember egy egyéniség, és nem tömeggyártmány.
Visszagondolva a több mint ötven évvel ezelőtti énemre, sok mindent világosan látok.
Mindig is kilógtam a sorból. Nem szerettem a társadalmilag rám erőltetett, és kötelező dolgokat. Más értékrenddel bírtam, és éppen ezért kinéztek a közösségből. Biztos vagyok benne, hogy voltak, és vannak olyan személyek, akik még hülyének is néztek, néznek. Nekem például nagyon rosszul eset, amikor szüleim, vagy nagyszüleim elmesélték, hogy miket mondta X idős koromban, és miként viselkedtem. Főleg a nagyszüleim elbeszélései voltak számomra cinikusak. Olyan érzésem volt, mintha tényleg hülyének néztek volna. Nem baj. Most már tudom, hogy ők megrekedtek egy fejlődési szinten. A leckét a következő életükben meg fogják tanulni. Amit ők nevetségesnek tartottak, az nekem egy tanító feladatom volt. Én tanítani akartam őket, de ők nem igazán értették ennek a célzását.
Tehát soha ne nevessük, gúnyoljuk ki a pici gyerekeket, mert ők az igazi tanítói, nevelői a szülőknek, és nem fordítva.